Azoknak, akiknek mindegy, csak modern legyen. Azoknak, akiknek mindegy, csak megfeleljen a hatalomnak. Azoknak, akiknek mindegy, csak ne keltsünk vele feltûnést. Azoknak, akiknek mindegy, csak ne zavarja meg a mi posványos, fülledt, izzadtságszagú, kiszámítható életünket. Azoknak, akiknek mindegy, csak nekünk jó legyen, s legfõképpen ne legyen túlságosan magyar, inkább semmitmondóan „európai”.

Húzzuk le a redõnyöket, zárkózzunk be a szobáinkba, reszketve taszítsunk el magunktól mint valami leprás beteget mindent, aminek köze van a magyar történelemhez, a magyar múlthoz és a magyar hagyományokhoz, s aztán süttessük magunkat nyaranta a francia Louvre, az olasz Szent Márk tér, vagy az egyiptomi piramisok – az egyetemes emberi kultúra fényeiben. S ha lehet, egy csöppet se gondoljunk bele abba, hogy vajon mitõl örökbecsûek ezek az kultúrák, s vajon mitõl olyan vánnyadtak, céltalanok fiataljaink, de legfõképpen miért nem szülõföldjükön, hanem távoli országokban, a tengerentúlon keresik elveszett gyökereiket?

Ne hozzátok fel mentségül a gazdasági helyzetet, a világválságot, mert ezek múló dolgok. Ma itt, holnap ott, ma Anglia, holnap Mexikó, és nem tudom meddig lehet, de fõleg meddig érdemes mint egyén, mint nemzet, folytonos menekülésben, szökésben élni. Van azonban egy biztos és erõs fogódzónk. Irodalmunk, nyelvünk, népmeséink, táncaink, népdalaink és viseleteink, valamint épített örökségünk ezer esztendõ alatt alakultak azzá, amivé, s hacsak mi magunk nem taszítjuk el õket magunktól, mindig is mellettünk állnak, mindig is mellettünk maradnak: arcot adnak az arctalanságban, biztonságot a bizonytalanságban, otthont az otthontalanságban…

Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb gondolkodójától, Kós Károlytól származnak az alábbi mondatok (Turgenyev nyomán); tegyétek el jól a tarsolyotokba, szükségetek lehet még reá: „A kozmopolitizmus – ostobaság; a kozmopolita – nulla, annál is kevesebb; nemzeten kívül nincs művészet, nincs igazság, nincs élet, semmi sincsen. Igazi arc nélkül eszményi arc sincs; igazi arc nélkül csak kifejezéstelen, üres lehet az arc…” (A Ház)

A Folkeresek holnaptól Felsõbányán, Szinérváralján, Koltón, Máramarosszigeten, Hosszúmezõn és Szamosardón is megfordulnak; a helyszínekkel és idõpontokkal kapcsolatban az iskolákban, óvodákban lehet érdeklõdni! Akinek része lehet benne, ne hagyja ki, aki már kihagyta, bánhatja… Ahogy mondani szokás: nem erõszak a disznótor, amúgy is a „vega” a divat – úgy látszik van, ahol a kultúrában is… És most jöjjenek a képek: kedvcsinálónak, bosszantásra, kinek-kinek természete s tehetsége szerint!

Az ösztöndíjprogramot támogatták: Szentháromság Római Katolikus Plébánia (400 lej), Bortnyik család (100 lej), Kovács Richárd (400 lej), Bálint Miklós (100 lej), Mazur István (200 lej), Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség (1000 lej), Nagybánya-újvárosi Református Egyházközség (1000 lej), Bónis István és Bónis Csaba (300 lej), Dénes Áron (200 lej), Ludescher István (100 lej), Böndi Gyöngyike (100 lej), Cãpusan Edit (100 lej), Virág Árpád (50 lej), Vida Noémi (50 lej), Farkas Zoltán (50 lej), RMDSz-Új Fejezet (500 lej), Lakatos Nella és családja (50 euró), Asztalos Gábor (100 euró), Tõkés László EU parlamenti képviselõ (100 euró), Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nagybánya (100 euró), Jaklovszky György (100 euró), Simori Sándor (50 kanadai dollár).

Köszönjük a Teleki Napok támogatására felajánlott támogatást Oláh Zoltánnak és az Univer Product cégnek (500 lej), Moldován Ildikónak (200 lej), Jaklovszky Györgynek (200 lej), a Bortnyik családnak (50 lej), Kopányi Máriának (50 lej), valamint mindazoknak, akik a vendégek elszállásolásában, ellátásában, a programok megszervezésében segítséget nyújtottak.

A Teleki Napok záróünnepségén, az óvárosi református gyülekezet templomában a Teleki-emlékplakett aranyfokozatát, Dinyés László budapesti szobrászmûvész alkotását nyújtottuk át:
1. Lieb József római katolikus esperesnek, tiszteletbeli kanonoknak, a nagybányai Szentháromság római katolikus templom plébánosának:
– gyülekezetszervezõ munkásságáért, a magyarság iránti elkötelezettségéért.
2. Béres István parlamenti képviselõnek:
– a bányavidéki magyar közösségek érdekeinek eredményes képviseletéért, a Teleki Magyar Háznak nyújtott támogatásért.

A Teleki-emlékplakett ezüstfokozatát, Bertóti Péter alkotását nyújtottuk át:
1. Eördögh Edit könyvelõnek:
– a Teleki Magyar Ház érdekében végzett önzetlen tevékenységéért.
2. Kun Attilának, a kecskeméti Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományõr Egyesület tagjának, korábbi vezetõjének:
– a Teleki Magyar Ház és a bányavidéki magyar közösség érdekében végzett önzetlen tevékenységéért.

Gratulálunk mindannyiuknak!

A Teleki tanulmányi-közéleti ösztöndíjat tizedik éve nyújtjuk át olyan magyar nyelven tanuló nagybányai középiskolás diákoknak, akik tanulmányi eredményeik és a közösség életébe való bekapcsolódásuk tekintetében kiemelkedõ eredményeket mutattak fel az elõzõ esztendõben. Az ösztöndíjkiírásra idén 12 pályázat érkezett. Ezek közül Czumbil Csaba igazgató (Németh László Gimnázium), Nagy Zoltán tanár (a a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Máramaros megyei elnöke), valamint Cziple Aurél tanár (a Ház kurátora) választották ki a legérdemesebbeket.

Idei díjazottjaink a következõk: Gyarmathy Timea (IX. osztály), Asztalos Veronka Örsike (IX. osztály), Markó Botond (IX. osztály), Czol László (X. osztály), Kálmán Noémi Ildikó (X. osztály), Ladányi Emmánuel (XI. osztály), Pethõ Anna-Mária (XI. osztály), Kemény Melinda (XI. osztály), Komlósi Andrea (XI. osztály). Gratulálunk mindannyiuknak, s kívánunk sok sikert a továbbiakban!

A 2002-ben néhai Szász György vállalkozó kezdeményezésére és a magyar nyelvű oktatás népszerűsítése szándékával alapított Teleki Ösztöndíjprogram keretében rendszeresen segítjük iskolakezdõ elsõseinket és legjobb középiskolás diákjainkat, több éven át rászoruló diákok százainak nyújtottunk igen komoly szociális támogatást. A program ez utóbbi része sajnos jelenleg nem mûködik, tanulmányi-közéleti ösztöndíjainkat és a kisiskolásoknak szánt ajándékkönyveket azonban esztendõrõl-esztendõre átnyújtjuk az arra érdemeseknek.

2005-tõl ösztöndíjprogramunk anyagi hátterét közadakozás segítségével sikerül elõteremtenünk: egyházak, vállalkozók, elõljárók, neves és névtelen jóakarók hozzájárulásának egyaránt köszönhetõ mûködése.

Az eredeti fotó alapján elkészített nagy, lándzsás kapuszárnyakat most már egészen biztos nem tudjuk a Ház alapításának 10. évfordulójára helyére állítani. Egy-két esztendõn belül azonban remélhetõen sikerült lezárni a felújítás több éve tartó folyamatát s a Ház bejárata végre az utólag reászerelt ormótlan vas kapuszárnyak nélkül, az eredeti elképzelésnek és rendeltetésének megfelelõen szolgálhatja a célt, amelynek érdekében annak idején megszületett.

Az elmúlt hónapokban a Tersánszky J. Jenõ könyvtár és olvasóterem fejlesztése is folytatódott. A Bethlen Gábor Alap, Blaskó István és Bálint Miklós vállalkozók támogatásával elõbb a helyiség felújítása történt meg, majd elkészült az új könyvtári bútorzat, amely lehetõvé tette, hogy Barra Lehel könyvtáros közremûködésével végre folytatódjon és az esztendõ végéig remélhetõen befejezõdjön a kb. 25 ezer kötetes könyvállomány nyilvántartásba vétele, s polcra kerüljenek az évek óta dobozokban heverõ kiadványok.

A nyíregyházi kvartettrõl nagyon jó kritikákat lehet olvasni az interneten (lásd például itt). A zenekar negyedik éve játssza egyre magasabb szinten sajátos dzsesszét. Ami a tagokat illeti, mindhárman tisztes polgári foglalkozást űző, diplomás emberek, akikre az is jellemző, hogy egyöntetűen magánúton, műkedvelésből kezdtek zenélni. Így Babosi László billentyűs könyvtáros, Danku Tibor basszusgitáros mérnök, Marssó Péter dobos pedig ügyvéd. Muzsikájukat „fúziós” műfajúnak tartják, amelyben ötvözni próbálják a jazzt, a bluest, a rockot a kelet-európai népzene dallam és harmóniavilágával, s nem idegenek tőlük a kortárs zene legnemesebb árnyalatai sem. Az Artézis trió – mely Beeri Benjáminnal, a debreceni Kodály szakközépiskolában nemrég végzett trombitással egészült ki – Magyarország számos pontján koncertezett már, nagybányai fellépésükre a Debreceni Egyetemen működő (Grégász Miklós vezette) Jazzbarát-klub ajánlására kerül sor.

Szeretettel várunk tehát benneteket május 12-én, szombaton este 6 órától a Teleki Magyar Ház kertjébe, ahol az Artezis koncertje elõtt (után? közben?) a Ház kettes számú születésnapi tortájának gyertyáin is elfújjuk a lángot. Legyetek társaink – ebben is, abban is!

Az utazás során ezúttal a moldvai csángókhoz látogatunk, a Bákó környéki csángómagyar falvak (Lábnyik, Magyarfalu, Lészped, Klézse, Lujzikalagor, Pusztina) mindennapjaiba, életébe fogunk betekinteni. Ellátogatunk a gyimesbükki ezeréves határhoz, természetesen részt veszünk a csíksomlyói búcsún, hazafelé jövet pedig bekapcsolódunk a Nyírõ József erdélyi magyar író újratemetése alkalmából szervezett székelyudvarhelyi emlékünnepségekbe. Az út ezen kívül is rengeteg látnivalót kínál, ezek részleteirõl a késõbbiekben fogunk tájékoztatni.

Irányár 180 lej személyenként (utazási költség), étkezés önellátással, szállás Moldvában valószínûleg családoknál, egyébként az elõzõ években megszokott egyszerûbb szálláshelyeken. Érdeklõdni, feliratkozni a Teleki Magyar Házban lehetséges, minimum 100 lej elõleg befizetésével!

A borsor / A menü

A résztvételi díj 50 lej személyenként. Mivel a helyek száma korlátozott, résztvételi szándékát kérjük jelezze idõben a dludovicus@gmail.com email-címen, vagy a 0744919166-os telefonszámon.

A borkóstoló elõtt, délután 6 órától, a magyarországi Artézis Zenekar jazz-blues hangversenye szórakoztatja az érdeklõdõket, a Teleki Magyar Ház kertjében!