A bányászhimnusz

Egy kis történelem

A magyarországi bányászat története egyidõs a honfoglalással. Jelentõs volt az arany, ezüst, ólom, réz, vas és sóbányászat. Magyarországon hosszú évszázadokon át a föld kincseinek kiaknázásán és hasznosításán kívül nem volt más ipari tevékenység. Nagybánya története évszázadokon át szoros kapcsolatban állt a bányászattal. Ez volt az a foglalkozás, amely a letunt századokban idecsalogatta és letelepedésre késztette a város elsõ lakosait, s amely a középkor folyamán Nagybánya anyagi és kulturális fejlõdését biztosította.

Aki bányászcsaládban vagy bányászkolónián nõtt fel, annak egész életét végigkísérte a mély érzelmeket ébresztõ bányászhimnusz dallama és az ahhoz társult szöveg.

Bányászok himnuszáról a XIX. század elejétõl vannak írásbeli adataink. Az 1920-as évektõl Bányászhimnusz-nak nevezett dallam szerkezetét tekintve három részre bontható. Ennek elsõ része a magyar zenei életben 1850. március 3-án csendült fel elõször, a Nemzeti Színházban, Vahot Imre és Szerdahelyi József: Bányarém c. népszínmûvében. A második rész dallamát Tarnowitz-ban szerezte V. Carnall 1827-ben. A harmadik rész, miként az elsõ is, egy német bányászdal átvételével alakult ki és vált elfogadottá.

Az elmagyarosodott németajkú bányamunkások másfél évszázad óta formálják, csiszolják – számos hangszeres és énekes változatban – ezt a zenei emléket, amely a magyar zenei közegben dallamilag megõrizte ugyan idegen eredetét, de szövegváltozataiban már magyarrá vált.

Halódó hagyomány

A bányászathoz kapcsolódó zenei hagyományaink legfõbb továbbvívõi és éltetõi a bányász-zenekarok voltak: elmaradhatatlan részét képezték a bányászok életének, részesei örömeiknek, bánataiknak. Sajnos a bányászat általános válsága, a bányák és a hozzájuk kapcsolódó ipari létesítmények bezárása e fúvós-zenekarokat is megfosztotta anyagi hátterüktõl.

A Bányavidéken jelenleg Felsõbányán és Kapnikbányán mûködnek még bányász-zenekarok, ezeken a településeken ma sincs bányász-temetés zenekar nélkül.

Felsõbányán a közel 135 éves bányász-zenekar képviseli még a hagyományt. Nagybányán a régi Phönix-zenekar, amely a Teleki Magyar Ház által szervezett nagyobb rendezvényeken – mint a Szent István Napok, vagy az õszi Gesztenye Ünnep magyar programjai – is rendszeresen fellépett, a zenekar szívét-lelkét képviselõ karvezetõ, Lászlóffy Bálint halálával sajnos megszûnt, a város által fenntartott “pompomzenekar” nem tekinthetõ méltó utódjának. Pedig reájuk is érvényes kellene legyen a szabály, amely a megszûnõ bányavidéki bányászat körülményei közepette a kiutat, a turisztikai fejlesztés lehetõségeit is megmutatná a város számára: tiszteljük bányászhagyományainkat, gondozzuk, ápoljuk az ebben rejlõ gazdag örökséget!

A Bányászhimnusz – itt meghallgathatja!
A Bányászhimnusz – egy
másik elõadás

A Bányászhimnusz szövegváltozatai

Szerencse fel, szerencse le

– világi változat –

Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete,
Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetõt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én, bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem, ki szívében bányász legyen.

Kökény szemû bányász kislány, szívemben csak bányászkodjál!
Kincsekben osztozom velem, s e kincs a tiszta szerelem.
Borulj reám, szép kedvesem, mert nem lehetsz mindig velem.
Az akna hív, Isten veled, de itt hagyom szerelmemet.

Az én igaz szívem helyén, hû szívedet viszem el én,
Megõriz majd az engemet, bányász kislány, Isten veled!
Ne félj, ne sírj, nincs ok, miért, gonosz halál ott nem kísért,
Bár lenn van a bányász hona, mégis közel az ég oda.

Nincsen madár, lomb se fakad, ott a nehéz sziklák alatt,
Mégis a szív úgy feldobog, a csille száll, a mécs lobog.
Örök homály, vad éjszaka, mégis közel az ég oda.
Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel!

Van itt alant örök tavasz, a bányásznak hû szíve az.
Nem hervadó a kikelet, benne a virága szeretet.
Te szép virág, bányász kislány, érted virul, érted csupán.
Míg rámosolyg, nem hervad el, Szerencse fel! Szerencse fel!

Ha majd nyugszunk mélyen alant, nem lesz nekünk nehéz a hant,
Anyánk a föld majd átölel, Szerencse fel! Szerencse fel!

Ha majd egykor a föld ölébe’ végóránkat éljük,
Isten kezébe’ életünk, s Õ megsegít, reméljük.
Te kisleány, ne bánkódjál, bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel!

– egyházi változat * –

Sötét tárna az életünk,
Te vezess benne Istenünk.
A Te védõ, áldó kezed Minden
veszélyen átvezet Vedd le
rólunk a szenvedést, Adj
békét, örök pihenést,
Tehozzád szállunk mi fel, Fel,
fel szerencse fel!

Szívünk legyen a mécsesünk,
Vele csak Téged keresünk. S
ha eljön majd a végóránk, A
tárna végén várjál ránk! Vedd
le rólunk a szenvedést, Adj
békét, örök pihenést, Tehozzád
szállunk mi fel, Fel,
fel szerencse fel!

* A történet szerint az Egyházi Bányászhimnusz szövegét és zenéjét – a hivatalos Bányászhimnuszból ihletõdve – 1938-ban, Felsõbányán írta Czumbel Lajos kanonok.

Comments are closed.