A város rövid története

Máramaros megye székhelye. A megye délnyugati részén, a Gutin hegység nyugati nyulványainak tövében, a Zazar két partján fekszik. Éghajlata a nyugati csapadékot hozó légtömegek mozgása alatt álló mérsékelt szárazföldi klíma. A viszonylag szelíd tél, a korán érkezõ tavasz, a melegebb nyár, a hosszú õsz és a bõséges csapadék magyarázzák szelídgesztenyéink jelenlétét és a város északi peremét határoló dombok gerincén és déli lejtõin.

A terület benépesedése valószínûleg csak a tatárjárás (1241) utáni idõkben kezdõdött. Magyar és német telepeseinket minden bizonnyal az altalaj kincsei, valamint a hegyvidék és síkság termékeinek cserelehetõsége vonzotta ide.

Elsõ írásos emlékeink a XIV. századból valók: 1327-bõl Károly Róbert csonkán ránkmaradt oklevele említi elõször Zazarbányát. 1329-bõl való az az okmány, amely városunk legrégibb elnevezésérõl (Rivulus Dominarum – késõbb: Asszonypataka, majd németül: Frauenbach) szól.

1347-bõl származik Nagy Lajos kiváltságlevele, mely a szabad királyi város bányászatának fejlõdését igyekszik biztosítani. Ezeket a kiváltságokat a késõbbi századok folyamán több uralkodó is biztosítja. A XV. sz. elején Zsigmond pénzverdét létesít, és megengedi, hogy a várost fallal vegyék körül.

A város a Hunyadiak idején éli fénykorát. Hunyadi János, Nagybánya birtokosa kastélyt építtet a piactéren felesége, Szilágyi Erzsébet számára – az Erzsébet-ház ma is a tér legrégibb épülete. Mátyás király alatt a korabeli magyar királyság aranytermelésének közel kétharmadát a környékbeli bányákból termelik ki, pénzverdénkhez Mátyás Olaszországból hozatott szakembereket.

1541 után Magyarország 3 részre szakad. Nagybánya a Habsburg királyság és az erdélyi fejedelemség határvonalába kerül. Ennek következtében a XVII. sz. végéig gyakran cserél gazdát.

1547-ben Kopácsi István megnyeri a lakosságot a hitújítás számára, s megalapítja Erdély és a Partium, a mai Románia két évszázadig mûködõ elsõ középiskoláját, a „Schola Rivuliná-t”. A XVII. század második felében itt is megerõsödik a Habsburg uralom, s ezzel együtt az ellenreformáció. A minoriták mellett jezsuiták telepednek le, erõsödik a katolicizmus. 1755-ben megszûnik a „Schola”, s átveszi szerepét a Cinterem déli oldalán felépített jezsuita, majd minorita középiskola.

1711 után, mivel Nagybánya a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot támogatta, a Habsburgok végleg leromboltatják a város falait, bástyáit.

A XVIII. század második felében itt is megindul az erõteljes polgárosodás (bányászat, ipar, gyümölcstermelés, kereskedelem). Ez folytatódik a XIX. században is. 1848 végén Bem tábornok itt szervezi újra seregét, s innen indul diadalmas erdélyi hadjáratára.

A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követi, de a kiegyezés (1867) után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következik. Létrejön a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakul a magyar képzõmûvészet egyik legjelentõsebb központja, a nagybányai festõiskola. Kiépül a vasutvonal Szatmár és Dés felé, kigyúlnak az elsõ villanylámpák (1909). Lakosságának száma fél évszázad alatt több mint kétszeresére nõ.

1919 januárjában bevonulnak a román seregek. A román közigazgatás elsõ két évtizedében megerõsödnek a román intézmények. (A középoktatás nyelve román, a görög katolikus püspökség Máramarosszigetrõl Nagybányára költözik, eredménytelen harc folyik, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék).

A második világháború után, amikor megszüntetik a megyerendszert és létrejönnek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lesz. Ezzel egyidõben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jönnek létre, s a lakosok száma 18 ezerrõl 170 ezerre nõ.

A kommunizmus bukását követõen (1990)  a bányászat, mint a város és a környék évszázadokig meghatározó iparága fokozatosan leépül. A következõ két évtizedben sorra zárják be a bányákat, az itt élõk (a vidékrõl beszármazottak) egy részehazatelepül, illetve külföldön vállal munkát. A 2002. évi népszámlálás már csak alig több mint 140 ezer lakost rögzít. Nagybánya ennek ellenére viszonylag könnyen vészelte át a változásokat, ma is Erdély egyik legjobban fejlõdõ városaként tartják nyilván.

Comments are closed.