id. Lendvay Márton (1807-1858)

A XIX. század elsõ felének egyik legnagyobb színésze, id. Lendvay Márton 1807-ben született abban az „ócska fõtéri” házban, amely ma is az õ nevét viseli. Apja sótiszt; õ adja fiának a Márton nevet, „mert ez nagyrahivatottságra utaló név, s az újszülött nem azért jött világra, hogy elkallódjék.” Neki lett igaza. Õ azonban ezt már nem érte meg, a fiú alig 14 éves, amikor apját elragadja a halál.

Márton ekkor már a cintermi gimnázium jeles növendéke. Közben kétszer is megpróbálkozott a színpadra lépéssel, de kísérletezései, erõs lámpaláza következtében kudarcba fulladtak. Az iskola elvégzését követõen kénytelen a városnál irnokoskodni, de a színészi pályáról egy pillanatra sem mond le. Tudatosan készül erre, a mûkedvelõkkel együtt játszva szoktatja magát a közönséghez, a színpadhoz. Húsz éves korában a „Bánom, hogy megházasodtam”-ban óriási sikere van, s ez döntõ hatással van további életére. Itthagyja állását, szülõvárosát és vállalva minden sanyarúságot, keresi a színtársulatot, ahol tehetsége kibontakozhatik. Nehéz utat tesz meg Kolozsvárig, ahol egyre csiszoltabb játékával belopja magát a színházlátogatók szívébe. Fia születik, aki késõbb apja nyomdokaiba lép. Kolozsvárt elhagyva bejárja az országot. Színpadi sikerei korának ragyogó emlékei. 1837-ben megnyílik Pesti Magyar Színház néven a Nemzeti Színház, amelynek Lendvay haláláig tagja.

1844-ben járt utoljára Nagybányán. Akkor már hírneve zenitjén áll, szülõvárosa díszpolgárává választja. Elsõként õ kapja meg városunktól ezt a címet. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején nemzetõrnagyként követi Kossuthot Debrecenbe. Világos után folytatja színészi pályáját, de már csak pár évig. 1854. január 31-én lépett fel utoljára. Már az elõadás alatt sokszor megingott szemében a nézõtér, s midõn lehullott a függöny, elvágódott õ is. Agyvérzést kapott, többé nem léphetett fel. Négy évi szenvedés után, 1858. január 29-én halt meg. Utolsó útjára, a Kerepesi-temetõben, huszonötezren kísérték el.

Elsõ szobrát Budapesten állították fel. Nagybányán 1881 májusában avattak emléktáblát szülõháza falán, bronzszobra 1900-ban került a Polgári Kör elõtti Lendvay térre. Hosszas vándorlás után ma a Városligetben õrzi emlékét. 1910-ben az õ nevét kapta az akkor felépült színházterem, s napjainkban ugyancsak a Lendvay nevét viseli a helyi mûkedvelõ színjátszó kör is.

Comments are closed.