Nagy Kálmán (1939-1971)

Magyar nyelvész és irodalmár, mûfordító, tanár. 1939. május 5-én született Kolozsváron. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát 1960-ban. 1971-ig, tíz éven keresztül Nagybányán volt általános iskolai tanár, majd 1971 februárjától októberben bekövetkezett tragikus haláláig az Utunk c. irodalmi hetilap szerkesztõje. Nyelvészeti és műfordítói munkásságának kiemelkedő eredménye a finn Kalevala harmadik magyar fordítása, amely 1972-ben jelent meg Bukarestben.

A fiatal, tragikus sorsú nagybányai tanárnak nem adatott meg, hogy a helyszínen tanulmányozza a Kalevala népét, s fõleg ennek nyelvét, így a fordítás egyedüli ihletõje a Kalevala volt a maga eredetiségében, természetközeliségében. Mégis egy merõben más interpretációjú Kalevala született meg Nagy Kálmán tolla nyomán. A fordítás szemelvényei könyv alakban is napvilágot láttak Bukarestben az Irodalmi Könyvkiadónál 1969-ben, így a magyar irodalmi közvéleményt nem érte váratlanul a teljes Kalevala-fordítás megjelenése. A kritika – mind a hazai, mind az erdélyi – többnyire szeretettel, megértéssel fogadta művét. Már a megjelenést követő esztendőben tizenhárom ismertetés és elemzés látott napvilágot róla.

„Azt szeretném, hogy a mai olvasó könnyebben megértse, átérezze, jobban a mélyére tudjon hatolni a Kalevalának” – írta Nagy Kálmán a fordítás elé. Hogy sikerült célját elérnie, bizonyítja Varga Domokos értékelése: „Mindenek elõtt azt kell Nagy Kálmánnak holtában is megköszönnünk, hogy nemcsak jól olvasható, hanem minden nagyobb erõfeszítés nélkül végigolvasható Kalevalát adott a kezünkbe.” A „végigolvashatóság” titka fõként üde, mai népi nyelvezetében rejlik, valamint abban, hogy végre szakítani mert a hagyományos magyar rímes tolmácsolással.

Az Európa Könyvkiadó 1975-ös kiadása a szélesebb nagyközönség számára is hozzáférhetõvé tette Nagy Kálmán munkáját. Maga a fordító mûvének már elsõ megjelenésekor halott volt. Kéziratát átadva közeli barátjának, Páskándi Gézának, a hírhedt Securitate zaklatása miatt önkezével vetett véget életének.1971. október 9-én halt meg Kolozsváron. Születésének hatvanadik évfordulóján 1999. május 22-én emlékeztek rá Erdély fõvárosában, az õ nevét viselő kolozsvári Finn Baráti Kör rendezésében.

Comments are closed.