Reviczky Imre (1896-1957)

Viszonylag kevesen ismerik a ligeti római katolikus templom előterében álló emléktáblát, amely nem az írott szó, vagy a festőecset valamely neves mesterének, hanem egy katonának állít emléket. Reviczky Imre a nagybányai munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka, majd Nagybánya város helyőrség-parancsnoka volt, az izraeli Yad Vasem Intézet által a Világ Igazai közé besorolt, humanista magyar katonatiszt.

Sajnos Nagybánya sem maradhatott ki a második világháború egyik legtragikusabb fejezetéből. Itt működött a X. Közérdekű Munkaszolgálatos Zászlóalj parancsnoksága. Hatáskörébe mintegy 50 munkaszázad tartozott: több mint negyvenezer ember, zsidók, románok és magyarok is. A legveszélyesebb munkák elvégzését bízták rájuk. Dolgoztak frontközelben, a bányákban, hadiüzemekben, velük végeztették a legnehezebb munkákat, a fakitermelést, az utak, vasutak építését, a bombázások nyomán keletkezett romok eltávolítását.

1944 tavaszán Reviczky Imrét (1896. november 4. – 1957. február 16.) nevezték ki a parancsnokság élére, aki akkor és ott volt ember, amikor a legnehezebb volt embernek maradni. A munkaszolgálatosokat a katonákkal egyforma bánásmódban részesítette. Sok zsidót mentett meg a deportálástól. A szökésben lévő román katonák üldözését megtiltotta. A front közeledtével célirányos századokat állított össze az egyes tájegységek katonáival és otthonaik felé irányította ezeket, hogy minél előbb hazajuthassanak. Feloszlatta a Kápolnokmonostor, Nagysomkút és Nagybánya járások román leventeszázadait, és futni hagyta őket.

Több száz, talán több ezer emberi élet megmentése fűződik nagybányai tevékenységéhez, de neki köszönhető a Zazar-parti város megmenekülése is a háborús pusztításoktól, az, hogy az üzemek, bányák üzemképes állapotban maradtak. Mégis nagyon keveset tudunk róla…

Amikor 1944. október 17-én feltűntek az orosz páncélosok, elhagyta Nagybányát. A kommunista időben senki nem emlegette nevét. A hadseregből elbocsátották; élete végéig segédmunkásként dolgozott. Rehabilitálásának szükségességét a romániai “Előre” követelésére az “Esti Budapest” vetette föl 1956-ban, s ennek nyomán – alig néhány nappal a magyar forradalom kitörése előtt – a kormányszervek elismerték hősiességét és visszaadták 1950-ben megvont nyugdíját. Nem sokáig élvezhette: 1957 februárjában elhunyt.

Reviczky Imre emlékét a jerusalemi Yad Vashem-ben, a Holocaust Múzeum bejáratánál őrzi emléktábla. Nagybányán 2004-ben helyeztek el emléktáblát a háború időszakában munkaszolgálatosok által épített veresvízi templom falán, mintegy utólagos köszönetként a templom építéséhez való hozzájárulásáért.

Comments are closed.