Szentjóbi Szabó László (1767-1795)

A Bihar megyei Ottományon született, a nemesség szegényebb rétegébõl. Gyenge fizikumú gyermekként került a debreceni kollégiumba, ahol anyanyelve csiszolása mellett könnyen elsajátította a latin, német, francia nyelveket. 19 éves korában Nagyváradon tanítóként keresi kenyerét.

Sokat olvas és egyre többet ír. 22 évesen lesz az akkor induló nagybányai „királyi gimnázium” tanára. A tanintézet 1789-ben alakult, az addigi minoriták által vezetett gimnázium helyett, mivel II. József nyelvrendelete alapján itt is németül kellett tanítani, s ezt a minoriták nem vállalták. Az új intézmény igazgatójául a nagyváradi Pechata Jánost nevezték ki, s valószínûleg az õ biztatására jött ide Szentjóbi is. A nagybányaiak azonban nem fogadták szívesen az új nyelvet és módszereket meghonosítani akaró világi tanerõket, a „germanizálás” eszközeit látták bennük. Az elsõ tanévben a minorita rendházban lévõ tantermek sem voltak megfelelõek, így nem csoda, hogy a versei kiadására törekvõ Szentjóbi maga kérte felmentését.

Miután kérését teljesítették, a pozsonyi dietára utazott és jogi pályára lépett. Tanulmányai elvégzését követõen Teleki Sámuel bihari fõispán magántitkára, s mint költõ és író egyre jelentõsebb tevékenységet fejt ki. Fõmûvei közül, versei mellett, drámát ír Mátyás királyról. Prózai mûve I. Mária magyar királynõrõl szól. Kisebb költõi elbeszélései („Az együgyû paraszt”, „A nagy szüret Telegden”, „A bús puttanos”) korukon túl is sokáig a legjelesebbek közé tartoztak irodalmunkban.

A Martinovics-féle összeesküvés leleplezésekor õt is letartóztatták, s 18 társával együtt halálra ítélték. A halálos ítéletet a vezetõkön végre is hajtották, az írók (Kazinczy, Verseghy, Batsányi, Szentjóbi) ítéletét azonban várbörtönre „enyhítették”. Így vitték õket a kufsteini börtönbe. Szentjóbi legyengült szervezete alig pár hónapig bírta a rámért szenvedéseket. Batsányi a mellette lévõ cellában hallja jajgatásait, s ennek hatására írja „Gyötrõdés” címû versét.

1795. október 6-án az Úr végre megszabadította szenvedéseitõl. A börtön temetõjében hantolták el, de sírjának ma már nyoma sincs. A börtön falán az egykor ott raboskodott írók, nevelõk nevei között (Teleki Blanka és Leövey Klára neve mellett) Szentjóbi neve is ott ragyog.

Comments are closed.