Thorma János (1870-1937)

Ha a nagybányai mûvészkolónia megalapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt – állapította meg róla Muradin Jenõ mûvészettörténész. Õ az egyetlen a festõiskola alapítói közül, aki haláláig hû maradt Nagybányához. Pedig nem is itt látta meg a napvilágot. 1870. április 24-én született Kiskunhalason – a város múzeuma ma is az õ nevét viseli. Családja Jászberényen keresztül jutott 1884-ben Nagybányára, s így lett a fiatal Thorma János a helyi minoriták által vezetett gimnázium növendéke.

A képzõmûvészethez valószínûleg rajztanárától, Horváth Henriktõl kapott kedvet, aki a festõpályán Réti Istvánt is elindította. Érettségi (1887) után a Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként kezdi meg tanulmányait, majd Münchenben Hollósy Simonnál, Párizsban pedig a Julian Akadémián találkozunk vele. Elsõ nagy közönségsikerét az „Aradi vértanúk” c. festménye jelentette, ugyanabban az évben, amikor Rétivel rábírják mesterüket, hogy müncheni iskoláját nyaranta Nagybányára hozza, ahol végülis állandó mûvésztelep létesül. Hollósy végleges távozása után Ferenczyvel, Iványi Grünwalddal és Rétivel együtt megalapítják a Szabad Festõiskolát (1902), majd a Nagybányai Festõk Társaságát (1912). Ez utóbbinak Ferenczy halála után elnöke lesz (1917).

Szeretett vezetni, így hát jól is végezte feladatát. A mindenkori városvezetéssel fenntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának. Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia dolgát; képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló festõkerti mûtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. Autoritását a bukaresti mûvészkörök éppúgy elismerték, mint a helyi politikai vezetõk.

1927-ben lemondott a Nagybányai Festõk Társaságának elnöki tisztérõl, szelleme azonban még ekkor is védte a sáncokat. Betegsége azonban fokozatosan elhatalmasodott rajta. Negyedszázadon át festett heroikus történelmi kompozícióját, a fõmûvének szánt „Talpra magyart” nem tudta befejezni. Halálának éve a festõtelep megszûnésének dátuma; 1937. december 5-én távozott az élõk sorából. Nagybánya lakóinak és Erdély népének õszinte gyásza kísérte utolsó útjára.

Comments are closed.