Látogatók 2004. jan. 4-től
(reload-ok kiszűrve)
|
|
|
|
|
|
|
Content of this page:
> A város rövid története
> Írók a Bányavidékről
> Költők a Bányavidékről
> Más helytörténeti írások
A város rövid története
MÁRAMAROS megye székhelye. A megye délnyugati részén, a Gutin hegység nyugati nyulványainak tövében, a Zazar két partján fekszik. Éghajlata a nyugati csapadékot hozó légtömegek mozgása alatt álló mérsékelt szárazföldi klíma. A viszonylag szelíd tél, a korán érkező tavasz, a melegebb nyár, a hosszú ősz és a bőséges csapadék magyarázzák szelídgesztenyéink jelenlétét és a város északi peremét határoló dombok gerincén és déli lejtőin.
A TERÜLET BENÉPESÍTÉSE valószínűleg csak a tatárjárás (1241) utáni időkben kezdődött. Magyar és német telepeseinket minden bizonnyal az altalaj kincsei valamint a hegyvidék és síkság termékeinek cserelehetősége vonzotta ide.
Első írásos emlékeink a XIV. századból valók:1327-ből Károly Róbert csonkán ránkmaradt oklevele említi először Zazarbányát. 1329-ből való az az okmány, amely városunk legrégibb elnevezéséről (Rivulus Dominarum - később: Asszonypataka, majd németül: Frauenbach) szól.
1347-ből származik Nagy Lajos kiváltságlevele, mely a szabad királyi város bányászatának fejlődését igyekszik biztosítani. Ezeket a kiváltságokat a későbbi századok folyamán több uralkodó is biztosítja. A XV. sz. elején Zsigmond pénzverdét létesít, és megengedi, hogy a várost fallal vegyék körül
1541 UTÁN Magyarország 3 részre szakad. Nagybánya a Habsburg királyság és az erdélyi fejedelemség határvonalába kerül. Ennek következtében a XVII. sz. végéig gyakran cserél gazdát.
1547-ben Kopácsi István megnyeri a lakosságot a hitújítás számára, s megalapítja Erdély és a Partium, a mai Románia két évszázadig működő első középiskoláját, a "Schola Rivuliná-t". A XVII. század második felében itt is megerősödik a Habsburg uralom, s ezzel együtt az ellenreformáció. A minoriták mellett jezsuiták telepednek le, erősödik a katolicizmus. 1755-ben megszűnik a "Schola", s átveszi szerepét a Cinterem déli oldalán felépített jezsuita, majd minorita középiskola.
1711 után, mivel Nagybánya a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot támogatta, a Habsburgok végleg leromboltatják a város falait, bástyáit.
A XVIII. SZÁZAD második felében itt is megindul az erőteljes polgárosodás (bányászat, ipar, gyümölcstermelés, kereskedelem). Ez folytatódik a XIX. században is. 1848 végén Bem tábornok itt szervezi újra seregét, s innen indul diadalmas erdélyi hadjáratára.
A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követi, de a kiegyezés (1867) után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következik. Létrejön a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakul a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központja, a nagybányai festőiskola. Kiépül a vasutvonal Szatmár és Dés felé, kigyúlnak az első villanylámpák (1909). Lakosságának száma fél évszázad alatt több mint kétszeresére nő.
1919 JANUÁRJÁBAN bevonulnak a román seregek. A román közigazgatás első két évtizedében megerősödnek a román intézmények. (A középoktatás nyelve román, a görög katolikus püspökség Máramarosszigetről Nagybányára költözik, eredménytelen harc folyik, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék).
A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ után, amikor megszüntetik a megyerendszert és létrejönnek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lesz. Ezzel egyidőben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jönnek létre, s a lakosok száma 18 000-ról 170 000-re nő. | |
