Látogatók 2004. jan. 4-től
(reload-ok kiszűrve)
|
|
|
|
|
|
|
Content of this page:
> Gróf Teleki Sándor (1821-1892)
> A Teleki-ház
> Írások a Telekiekről
Gróf Teleki Sándor (1821-1892)
|
Talán nem volt a Bányavidéknek még egy ilyen jellegzetes, színes egyénisége: katona és emlékíró, Táncsics Mihály neveltje, Petőfi, Liszt, Victor Hugo barátja, Bem és Garibaldi segédtisztje, a Petőfi Társaság tagja, a koltói kastély ura, Nagybánya díszpolgára.
Kolozsváron született 1821. január 27-én. Szülei a Bécsben székelő erdélyi udvari kancellária élére szánták, de más eszmények mozgatták, mint a dinasztia szolgálata. Kalandos egyetemi évek után, alig 25 éves fejjel vetette magát a politikai életbe. 1848-ban Kővárvidék főkapitánya, a szabadságharc alatt kormánybiztos, később Bem főintendánsaként ezredesi rangban verekszi végig az erdélyi hadjárat csatáit. Világost követően 18 éves száműzetés vár rá; szinte természetes, hogy a legendás olasz szabadsághős, Garibaldi önkénteseinek sorában „colonello Teleki"-t is ott találjuk.
Második feleségével, a francia Litez de Tiverval Matilddal tér vissza Erdélybe, 1867-ben. Visszakapott koltói birtokán, Kolozsvárt és Nagybányán töltötte élete utolsó negyedszázadát. Neki, aki Európa annyi csataterét verekedte és utazta végig, s annyiszor komázott a halállal, csendes öregség, boldog családi otthon, békés elmúlás jutott osztályrészül - állapítja meg róla Csetri Elek történész.
A „derék ezredes" a századfordulót megelőzően ugyanúgy hozzátartozott Nagybánya arculatához, mint az István torony jellegzetes sziluettje: a környék lakói a legkiválóbbnak kijáró tisztelettel beszéltek róla.
Közismert Petőfivel való barátságának története, aki a „vad gróf" koltói kastélyában töltötte mézesheteit s itt írta halhatatlan szerelmes verseit. Teleki memoárokban örökítette meg kalandos, eseményekben gazdag életét; ezeket, valamint tárcáit, egyéb írásait 1879-1883 között hat önálló kötetben foglalta össze. 1892 május 18-án halt meg nagybányai házában.
|
|
|
|
|
A Teleki-ház
|
Teleki hazatérte után, élete utolsó évtizedére beköltözött Nagybányára, a hetvenes évek végén épült házába.
A gróf egykori tulajdonát képező földszintes épületek a város történelmi központjának szomszédságában, a Zazar-patak jobb partján, a XVIII. századi református templom s az ugyanebben az időszakban épült pénzverde, a „Münz" közelében, a hajdani Fasor, majd Thököly Imre utca (ma Minerilor) 5-7. szám alatt találhatók. Tulajdonképpen két, összetartozó épülettömbről van szó, amelyeket nagy udvar választ el egymástól.
Az 1894-ben megjelent Nagybánya és környéke leírásából tudjuk, hogy az épületek előtt akkoriban nyolc szál fenyő őrködött.
Dolgozó- és hálószobából álló lakosztálya az „alsó ház" utcára néző részén volt, itt halmozta fel azt a sok műkincset, ereklyét, amelyek valóságos múzeummá tették lakását: forgácsokat az aradi vértanúk bitófáiból, fegyvereket nevezetesebb csatákból, Bem tábornok kócsagtollát, amit a nagy hadvezér az erdélyi hadjárat idején hordott, Victor Hugo saját kezű tollrajzát, Garibaldi első mankóját. Íróasztala fölött egy olajfestmény függött, amely egy kapuai csatajelenetet ábrázolt, középpontban Garibaldival, jobbján Teleki Sándor lovasalakjával. A szobák bútorzata az ezredes tervei alapján készült, nagybányai asztalosok műhelyében. Az ablak előtt egy jó ízléssel faragott tölgyfa asztal állt, amelyen a forradalmár emlékíró élete utolsó éveiben emlékeit, tárcáit megalkotta.
Az egyszerű, mégis tágas családi ház több mint egy évszázad múltán is hirdeti egykori tulajdonosa kiváló ízlését. A faragott kapu (Maticska Jenő festőművészünk édesapjának munkája) két szárnyát ugyan vassal helyettesítették, az ugyancsak faragott bejárati ajtón azonban ma is látható a kilenc ágú koronás Teleki-monogram. A jó állapotban megőrzött tölgyfa ajtók, beépített szekrények és fatáblás ablakok, a réz ajtó- és ablakdíszek csak növelik az épület értékét, patináját.
Teleki Sándor gróf, mint örömmel halljuk, a telet városunkban a fasoron épült új házában fogja tölteni.
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE – 1881. szeptember 20.
Gróf Teleki Sándor ezredes Budapestről visszaérkezett Koltóra és berándult városunkba megtekinteni a leendő lakását. Az átalakított épületben már felismerhetni a célszerűség és kényelem arányait. A nagy telek a polgári kórház mellett az átalakításra igen kedvező és szép helyen fekszik, a folyó partján kimagasló fasoron, melyen a legszebb sétány volt és lehetne a jobb gondozás mellett. Néhai Prugberger és Molcsányi bányanagyok voltak e szép fasoros sétány alkotói. Néhai Agricola polgármester korlátoltatta el célszerűen a szekérúttól. Azután a ragadó folyam a védtelen parttól nagy darabot elsodort. [...] Prugberger min. tanácsos és bányaig. főnök úr megörökíthetnék a neveiket e fasoros sétány megújításával, amelyben szívesen venne részt a mostani bányanagy Wilhelm úr is, aki ügyes kertész és rendelkezik azon erőkkel, melyek buzgó elődei alatt létesítették az egész fasort. [...]
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE – 1881. október 11.
|
|
|
|
|
 |
Slide show
Use the buttons on the right to start/navigate.
|
|
|
|
