Látogatók 2004. jan. 4-től
(reload-ok kiszűrve)
|
|
|
|
|
|
|
Content of this page:
> Erdélybe készül?
> Szent István Napok
> Gesztenye-ünnep
Erdélybe készül?
Nem csak a Székelyföldön élnek magyarok!
Nem csak Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely kínál látnivalókat! Keresse fel Észak-Erdély egyedi élményt nyújtó tájait, városait, településeit!
Nagybánya és Máramarossziget környéke évről-évre egyre nagyobb számban vonzza a turistákat. Egyre többen kíváncsiak arra a vidékre, ahol megszületett Misztótfalusi Kis Miklós, Hollósy Simon és Németh László, ahol élete talán legboldogabb napjait töltötte Petőfi Sándor, ahol még ma is őrzik Erdős Sylvester János és az utolsó tatárbetörés emlékét, s ahol a hallhatatlan Nagybányai Festőiskola működött évtizedeken keresztül, amelyről oly hangulatosan írt többek között a város szülötte, Tersánszky Józsi Jenő, "Félbolond" című regényében. A vidék a magyarországi bányászat és pénzverés egyik legjelentősebb központja volt a régmúlt századokban, tanított itt Szentjóbi Szabó László, Juhász Gyula és Nagy Kálmán, a Kalevala első fordítója, s itt töltötte ifjúkora egy részét Teleki Pál, a tragikus sorsú miniszterelnök.
A történelmi Máramaros egy részét, valamint a hajdani Kővárvidéket és Bányavidéket magába foglaló jelenlegi Máramaros megyében található szebbnél-szebb kirándulóhelyek, mint például Kővár várának romjai, a téli sportolásra is alkalmas hegyvidéki üdülőközpontok, a román népművészet szép fafaragásai, fatemplomai, több skanzen, a híres szaploncai vidám-temető várják az idelátogatókat.
Látogasson el Nagybányára!
Keresse fel múzeumainkat: az európai hírű Ásványgyűjteményt, a nagybányai művésztelep remekműveit is bemutató Megyei Múzeum képzőművészeti, bányászattörténeti, néprajzi részlegeit. Legyen vendégünk a Teleki Magyar Házban! Ha olyankor jönne szívesebben, amikor valamilyen érdekes esemény is történik városunkban vagy a környéken, a májusi Teleki Napokat, az augusztusi Szent István Napokat, a szeptemberi Főtér Fesztivált és Gesztenye ünnepet ajánljuk figyelmébe.
Küldjön e-mailt, vagy keressen meg telefonon. Szükség esetén szívesen nyújtunk felvilágosítást a szálláslehetőségekről, időben érkező igény esetén a városban idegenvezetést is megpróbálunk biztosítani.
|
|
|
|
|
Szent István Napok
Régi bányászünnep, amelyet több nyári kulturális rendezvénysorozat formájában ébresztettünk fel Csipkerózsika-álmából 2000-ben, a római katolikus egyházzal együttműködve, képzőművészeti-helytörténeti kiállításokkal, ifjúsági és komolyzenei hangversenyekkel, régizene-előadásokkal, népi és reneszánsz táncházzal, kézműves-bemutatókkal, író-olvasó és közönségtalálkozókkal stb. Szent István a város védőszentje – szerepel történelmi címerében, névadója a település jelképének számító Szent István toronynak, valamint István Szállónak – így sok évtizedre visszanyúló hagyománya van a rendezvénynek, amelyet 1989 előtt hosszú ideig nem gyakorolhatott a település magyarsága.
Régi nagybányai Szent István Napokról...
A nagyvakációnak [...] legdíszesebb napja a bányanévnap. Ez Szent István napjára esett, mert a veresvízi bánya István királyról volt elnevezve.
Bányanévnapkor reggel a bányászok a lampionokkal, girlandokkal feldíszített bányaszáj előtt gyülekeztek, innen indult a felvonulás a nagymisére. Legelől ment fekete-ezüst bányadíszben a rezesbanda, élén a zenemesterrel, utánuk a bányaigazgatók, mérnökök és hivatalnokok kisebb csoportja, ezután a vájárok, nagy, aranygombos, hófehér kabátban, rikító piros nadrágban, ragyogóan kifényezett csizmában, hátul deréktól lógott a fekete bőrkötény, az „arsléder”, fehér kesztyűs kezükben, vállhoz emelve a díszcsákány – az ünnepi Te Deum alatt ők képezték a főoltár körül a díszőrséget, utánuk a többi bányászság, ünnepi díszben, így vonultak végig harsogó zenével a lakosság sűrű sorfalai között a városban. Az esti szürkületkor pedig a bányaszáj előtt felállított emelvényen a csillés tanoncok pantomimet mutattak be, mint bányamanók, hosszú, fehér szakállal, arsléderrel, piros sapkában jöttek-mentek és a végén olyan figurás körtáncot jártak, a „léderlang”-ot.
Ezután az igazgatóság ingyen sört csapoltatott, a rezesbanda zenéjére kezdetét vette a tánc, a valcer előbb, aztán a körmagyar és a csárdás, a kora hajnali órákig.
Pedig reggel három órakor megkondult sűrű, szapora, egybeolvadó, magas hangján a fakolomp, mely az első sittre hívta a bányászokat. Hogy szerettem a hangját ennek a különös, ősi hangszernek, az üde nyári hajnalok serkentő frisseségét, a napfelkelte diadalát idézi még most is emlékembe! [...]
A bányászok akkor még mesterembereknek tudták magukat, olyan kasztfélének, ezen belül volt szaktudás, tapasztalat szerint bizonyos rangfokozat. A bánya ekkor még nem volt gépesítve, a csilléket az egyenes szinten lovak húzták, a mesterek, nem olyan nagyon régen még a bányászcéh mesterei, mindenféle munkához értettek, a gránit-vagy bazaltkőzetet hosszú fúróvésővel, kézikalapáccsal fúrták. A megfúrt lyukba nem szabad belenézni, mert ott megláthatod a bányarémet – ezt meglátni pedig nem szabad, mert az szerencsétlenséget hoz. Baleset ritkán fordult elő, robbanó gáz a tiszta közelben nem volt, a bányászok nyílt lángú olajfoncával jártak a munkába, de az olyan helyen, ahol valamilyen baleset történt, keresztet vetettek, mert ekkor még őszintén vallásosak és – negyvennyolc emlékével a szívükben – nagy magyar hazafiak voltak. Emlékszem egy képre – talán Glatz Oszkár festette –, a sittre, vagyis a váltásra menő bányászok fél térdre ereszkedve imádkoznak a bánya bejárata előtt, mielőtt a mélybe mennének. Ennek a csendes, csoportos imának én is kalaplevéve nem egyszer szemtanúja voltam.
(Ferenczy Béni: „Nagybányai emlékeim”. Második vázlat, 1956)
|
|
|
|
|
Gesztenye-ünnep
Hazánkban kevés helyen terem meg az édes, szelídgesztenye. Nagybánya és közvetlen környéke e kevés helyek közé tartozik. Misztótfalu és Felsőtótfalu (Giródtótfalu) között 450 ha-on terem ez a ritka gyümölcs.
Kiss Jenő költő, megcsodálva gesztenyefáinkat, azon gondolkozik, hogyan jutottak el ezek a fák ide: „Kíváncsi volnék: e hegyalji tájra / hogyan került dús, büszke messzi fája! / Hő napnevelte, barna bőrű édes / termése hogy szokott e táj egéhez? / Ültették? Vagy talán nyűtt iszákja alján / egy bányász hozta, vándor, régi talján, / s a földbe vájt szem – otthonát idézve – / kitört a napra, ágat tárt az égre?” („Gesztenyésben”). Tény, hogy a gesztenye nyomai már a kisbányai kövületek között is megtalálhatók. A monda szerint azonban csak a középkorban került ide, a Földközi-tenger térségéből. A szelídgesztenye termesztéséről az eddigi feltárt első adatok 1628-ból származnak. A századok folyamán a szelídgesztenye volt az a nemes gyümölcs, amellyel a város tanácsa az erdélyi fejedelmeknek és magasabb beosztású főuraknak igyekezett kedveskedni. A város ebből a ritka gyümölcsből ajándékozott 1642-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is.
A gesztenyefa a síkság felé lejtő "hegyeinek" déli, délnyugati oldalait kedveli, ahol az erdei barna talaj és a podzol káliumban gazdagabb, a levegő páratartalma nagy és a hőmérséklet enyhébb. Májusban virágzik és a gubóba burkolt gesztenyét októberben szüretelik. Felsőtótfalu határában a gesztenyefák gyönyörű példányait találhatjuk. Közülük is kimagaslik az 500 éves, 22 m magas és 8 m kerületű védett példány. Tavasszal, amikor a gesztenyefák virágzanak, sokan irányítják lépteiket a Klastromrét felől a Virághegy felé. Sok festőt is megihletett a látvány.
A Gesztenye-ünnep 1993 óta a város napja. A Teleki Magyar Ház 2004-ben csatlakozott először saját programmal a rendezvényhez. A stílszerűen „Ház-sarok” névre keresztelt helyszínen egy magyar nemezsátor, valamint egy honfoglaláskori ruházatba öltözött fiatalember várta a közönséget, lehetett íjazni, volt élő népzene és néptánc, utcaszínház, 2005-ben már koncertek és bűvészbemutató is, esténként pedig vetítővásznon lehetett követni a régi Nagybányát bemutató képsorokat. 2006-ban új helyszínre költöztünk, ahol az addigiaknál is gazdagabb programmal vártuk a látogatókat. A gulyás-kóstolás, könyvsátor, diákszínjátszók előadása, az Ordibáló Szamócák és a kolozsvári Knock Out kitűnő hangulatú koncertje mellett kézműveseket is sikerült végre felvonultani. A bejáratnál reggeltől estig kétlovas hintó várakozott utasaira, vasárnap pedig térzene szólt a délutáni napsütésben sétálgató emberekhez.
|
|
|
|
|
|
