Csipet-csapat

CSAPATKAPITÁNY: Cheresi Maricarmen-Alexandrina, Domokosi Általános Iskola, VII. osztály
INTENDÁNS: Bude Kinga-Nóra

Buda Narcis-Melania, Domokosi Általános Iskola, V. osztály
Mátyás Dániel, Domokosi Általános Iskola, V. osztály
Gáspár Kevin-Attila, Domokosi Általános Iskola, VI. osztály
Gergely Anita-Barbara, Domokosi Általános Iskola, VII. osztály
Gergely Paula-Enikő, Domokosi Általános Iskola, VIII. osztály
Toth Rebeka-Edith, Domokosi Általános Iskola, VIII. osztály

Életkori szorzó: 1,152

1. PRÓBA (elérhetõ pontszám/elért pontszám/végleges pontszám):
– csapatnév: 1/1 pont
– farsang: 10/10 pont
– világháborús emlék: 6/6 pont
– falinaptár: 3/1 pont
ÖSSZESEN: 20 / 18 / 20,736 pont

Farsangi történet

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok jellemeznek.
A farsang farka farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is.
A farsangvasárnap – farsang farkának első napja, szokták mondani még ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap is.
Farsanghétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot.
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja.
A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat.
A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.
Farsang végére a lányoknak és asszonyoknak be kellett fejezni a fonást és a varrást, horgolást, ezért fonóba jártak napközben és este is. Napközben inkább rokonokhoz vagy szomszédokhoz mentek, este pedig a szórakozás kedvéért és társkeresésért inkább a korabeliekkel voltak egy fonóban.
A fonóban a lányok várták a fiúkat maszkurázni, ha nem jöttek, akkor ők öltöztek fel és indultak el. A fiúk lányöltözetbe bújtak, a lányok pedig fiúba. Általában bondros ruhába öltöztek. Lakodalmast játszottak vagy cigányok, házalók, ördögök, kéményseprők voltak. A maszkot használt vászonból vagy gyolcsból készítették. A fonókban sokat játszottak, tréfálkoztak, bolondoztak.

***
Sándi bácsi elmondott nekünk egy nagyon vicces történetet: Ő otthon maradt a kisebbik lányával. A felesége pedig elment a nagyobbikkal a fonóba. Egész este kártyázott a szomszédokkal és közben borozgattak is.
A kártyázó társai elmentek, ő pedig a lányával nyugovóra tért. Arra ébredt, hogy kegyetlenül dörömbölnek az ajtónál. Kinyitotta az ajtót és egy csapat cigánnyal találta szemben magát. Próbálta elkergetni őket, de azok beszaladtak a szobába, semmiképp sem akartak elmenni, hiába veszekedett velük. Egy adott pillanatban dühében lerántotta az egyik maszkját és éppen a felsége volt a maszk mögött. Nagy volt a vígság. Engesztelésként megkínálta őket egy pohár borral és csörögével.
Ilyet és ehhez hasonló dolgokat csináltak. Például csípőspaprikával bekenték a kukoricacsutkát, elcserélték a kapukat, elengedték az ólban a borjút, élesztőt dobtak a vécébe. Ilyen csúfságokat is megtettek.
Napjainkban a farsangi hagyomány másképpen él. A farsangfarki szombaton este bált szerveznek, amelyen elég sokan részt vesznek. A farsangi bábuk felvonulása és díjazása után következik a szénabábu elégetése, amelyet domokosi hagyományos temetés előz meg sírató asszonyok jajveszékelése közben. A bábu elégetése a tél elűzését és a tavasz érkézését jelképezi. Ezt követi a reggelig tartó mulatozás, jókedv, tánc és evés-ívás.
A gyerekek próbálják utánozni a felnőtteket, ezért szombaton délután nekik is van farsangi bál szervezve, ahol a maszkurázás után versenyek vannak, tombolázunk, játszunk, táncolunk és jól érezzük magunkat mindaddig amíg a felnőttek kikergetnek benünket.

Háborús történet

Csapatunk Miklós Sándor bácsinál járt, aki két fényképet adott nekünk és ezt a történetet mesélte el:
18-19 éves fiú voltam amikor jöttek és kényszerrel elvittek minket a haborúba, 1944. szeptember 13-án. A faluból 13 fiút vittek el, köztük voltam én is. Először Magyarláposra vittek, majd átgyalogoltunk Vimára, ahol a mezőgazdaságban dolgoztunk. Segítettünk a falubeli embereknek a betakarításban. Főleg asszonyok és gyerekek voltak otthon, nekik segítettünk cukorrépát ásni és szénát behordani. Vimán elidőztünk egy keveset.
Vimáról egyenesen Máramarosszigetre vittek bennünket. Gyalog mentünk. Szigetre érve levente ruhába öltöztettek és felültettek marhavagonokba. Szigetről Magyarország felé vettük utunkat. Szintén gyalog mentünk egészen Sopronig. Sopronban adtak ránk katona felszerelést.
Bombázások következtében kényszerítve voltunk Ausztria felé venni utunkat. Kivittek a frontra. Adtak a kezembe két lovat és egy szekeret, amellyel hordtam a municiót és az ételt a harcosoknak. Jöttek az oroszok vagy muszkák (ahogy mi neveztük őket) és fogságba ejtettek 1945. április 5-én és vittek fogságba Oroszországba. Betettek egy kolhozba dolgozni, majd egy cukorgyárban dolgoztam. 3 év után leállt a munka és engem hazaengedtek. Marhakupékban jöttem az oroszvágányon Szigetig. Szigeten készítették ezeket a képeket.
Sokszor csodálkozom azon, hogy is értem meg ilyen kort ennyi viszontagságon átesve.”
2. PRÓBA (elérhetõ pontszám/elért pontszám/végleges pontszám):
– farsangi fánk: 7/6,50 pont
– emléktábla: 10/7,40 pont
– varázsszõnyeg: 3/2,35 pont
ÖSSZESEN: 20 / 16,25 / 18,72 pont

Farsangi fánk sütés

– Farsangi fánk receptje:

Hozzávalók: 50 dkg liszt , 2 evőkanál cukor, 3 dl tej, 1 tojás, 0,5 dl olaj, egy citrom reszelt héja, 2,5 dkg élesztő, csipet só, egy tasak vaníliás cukor.
Elkészítése: A langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, megszórjuk 1 evőkanál liszttel és a cukorral. Hagyjuk felfutni. Közben a lisztet beleszitáljuk egy nagyobb tálba és hozzáadjuk az élesztős tejet. Beleütjük a tojást, megszórjuk egy csipetnyi sóval valamint a vaníliás cukorral. Hozzáreszeljük a megmosott citrom héját. Az egészet összedolgozzuk, majd hozzáöntjük az olajat és jól megdagasztjuk. 40-50 percig meleg helyen letakarva kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett deszkán 0,5 cm vastagságúra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát vizespohárral kör alakúra kivágjuk. Forró olajban megsütjük. A kihűlt fánkokat vaníliás porcukorral hintjük meg.
Ízes Fánk: A fánk hozzávalóival állítjuk össze, csak megtöltjük szilva ízzel. A kivágott kör közepébe kevés szilvaízt teszünk. Felverünk egy tojás sárgáját, amivel megkenjük a kivágott fánkokat. Ugyanúgy mint a szimpla fánkot forró olajban megsütjük. Végül meghintjük porcukorral.
Jó étvágyat!

– Gömböc leves receptje:

Hozzávalók: Füstölt gömböc, 5 l víz, tárkony, fűszer, tej, tejföl, liszt, kukorica kása.
Elkészítése: Disznóvágáskor a gyomrot sóval vagy kukorica darával kitisztítjuk, majd megtöltik vékony szeletekre vágott, piros paprikával, sóval és csomborral ízesített, kukorica kásával összekevert töltelékkel. Bevarrják a gömböc száját, megabárolják majd megfüstölik.
A füstölt gömböcöt 5 liter vízben megfőzik. Főzés után rátesszük a habarást és ízlés szerint tejfölt. Ízesítjük sóval, borssal és tárkonnyal.
Tálalás: A gömböcöt kiveszik a levesből, kihűl, majd felszeletelik ujjnyi vastagra, a tányérba helyezik és egy-két merítő kanál levet teszünk rá. Tormával fogyasztjuk.
Jó étvágyat!

Emléktáblákat állítottunk!

– Asztali öngyújtó:

Ez a tárgy rézből készült, de készítették ezüstből is, amely értékesebb volt.
Ez az öngyújtó az 1916-18-as években készült.
Egyik felén van a szikrát adó rész egy kerekecskével és a kovakővel, amelyet vattával vagy inkább gyapjúval tömtek el. A másik felén van a benzines tartály a kanóccal. A kerekecskét elforgatva a kovakő szikrát ad és ez a szikra meggyújtja a benzinnel átitatott kanócot. A fedelet ráhelyezve kialudt a láng.
Az öngyújtó aljára pecsétet is lehetett rakni, erre is használták.


Varázsszõnyegen a Bányavidéken

– A rég várt ajándék –

Gyermekkori álmom, hogy lássam a városomat fentről. Sajnos eddig nem volt alkalmam, de egy nap minden megváltozott.
Az osztállyal voltam túrázni a ligeti erdőben vagy más néven az Ördögök templomában. A tájat szemlélve lemaradtam a többiektől és más irányba indultam. Az ösvény az erdő közepébe vezetett. Amikor rájöttem, hogy eltévedtem, sírni kezdtem, miután lenyugodtam imádkoztam. Kezem fonákjával letöröltem könnyeimet, amikor  észrevettem a száraz levelek között egy csillogó rojtot. Kíváncsian a cipőm orrával hozzáértem, s egyszerre csak egy lebegő szőnyeg tűnt fel előttem. Bíborral, arannyal díszített volt. Közelebb mentem, hogy jobban megszemlélhessem, amikor észrevettem, hogy egy cetli van a szőnyeg sarkára erősítve. Figyelmesen el is olvastam. A szőnyeg gazdája azt üzente, hogy a megtalálóját elviszi ahová a szíve óhajtja.
Se szó, se beszéd felpattantam rá és elindultam hazafelé. Az út során kihasználtam az alkalmat és megtekintettem fentről a városomat.
Körülrepültem Magyarlápost. Az első megállás a főtéren volt, ahol képet készítettem a két díszágyúról és a két Világháborúban elesett hősök emlékművéről. Keveset időztem itt, mert mindjárt emelkedni kezdtem és meglátogattam Magyarlápos két középiskoláját. Az egyik a Hegynek nevezett dombon van, a másik pedig a Lápos folyó jobb partján. A folyót csodáltam, amikor a szőnyeg türelmetlen lett és nagy lendülettel a magasba repített., egyenesen a Kultúrház irányába. Berepültem a Kultúrház hatalmas ajtaján és csodálattal vettem észre, hogy pont egy vicces előadás zajlik. A szőnyeg boldogan tapsolni kezdett, én pedig utánoztam. Az előadás végén sietve röpültem a református templom tornya felé. Nagyon kíváncsi voltam,hogy igaz-e amit állítanak, hogy a II. Világháború idején a torony tetejében levő csillag alatti gömbbe bort rejtettek. A háború idején a gömböt átlőtték és vörös bor folyt ki belőle. A két szememmel láttam a golyók helyét. Képet készítettem a református templommal és Magyarlápos többi nyolc templomával is, hisz a városnak négy neoprotestáns, két ortodox, két katolikus és egy református temploma van.
A városnak egy nagy áruháza is van, ez a LIDL. Ide is berepültem, de itt kellemetlen esemény történt a szőnyegemmel. Az áruház belsejében száguldva a szőnyeg türelmetlensége kis bajt okozott, ugyanis levertünk egy polc csokoládét és nagyon megszégyelltük magunkat kifele menet megszidtam a szőnyeget figyelmetlensége miatt. Ő viszont megígérte, hogy nem fordul elő többet hasonló eset. A virágüzlet felé tartva egy csodálatos rózsaillatot éreztem. Eszembe jutott, hogy virágot vásárolok a szőnyegnek, hogy felvidítsam az előbbi kellemetlen esemény után. Nagyon örült a szép bíboros piros rózsáknak. Sikerült jókedvre derítenem, ezért jókedvvel repített a Polgármesteri Hivatal felé. Vágyam az, hogy polgármester legyek, ha csak egy napra is. Sikerült beülnöm a polgármesteri székbe, de csak rövid időre, mert megérkezett Mitru Lese, a polgármester és át kellett adnom a helyet. Visszapattantam a szőnyegre és elhagytam a város központját. Magasabbra emelkedtem, ahonnan a várost körülvevő tájakat szemlélhettem. Magasabbra emelkedve észrevettem, hogy egy völgy fölött vagyok, amelyet a következő hegyek vesznek körül: Sátor, Köves, Koruj, Dobricel. A völgyet egy jó ideje a kis Londonnak is nevezik, mivel minden reggel köd borítja. Kíváncsian repültem a felhők közé és mikor lenéztem egy tiszta vizű tavat pillantottam meg, ami visszatükrözött egy náddal fedett szerény kis házikót. Ahogy a lábam földet ért, néhány lépést tettem a bársonyos füvön. A természet csendjében furulya hangja és báránybégetés ütötte meg a fülemet. A hang irányába indultam, ahol egy piros arcú juhász fogadott. Ő, jól ismerve a tájat, elmondta, hogy a tiszta vizű tavat, ami mellett állunk Dobricelnak nevezik. Sokat mesélt nekem a láposi tájakról, elmondta azt is hogy a környéken van még egy Culinak nevezett tó is. Elhatároztam, hogy megnézem ezt is. Így hát hipp-hopp pillanatok alatt rápattantam a szőnyegre és mindjárt a tó mellett találtam magam. A tavat egy lápos, mocsaras terület vette körül. Ennek következtében rájöttem,hogy városom ettől a lápos vidékről kapta a nevét.
Mivel már közeledett a naplemente úgy döntöttem, hogy visszaviszem a szőnyeget oda ahol találtam. Az erdő völgyében a Ligeti tóhoz ereszkedtem le. A tó partjáról a szőnyeggel belecsúsztam a tó közepébe, ahol a szőnyeget apró levegő buborékok vették körül. Csodálatos volt szörfözni a buborékok fölött a szőnyeggel együtt. Mindezek után megköszöntem a szőnyegnek ezt a szép eseményekkel tele napot. Ő elégedetten hazarepített. A szőnyeg elrepült, de én megmaradtam a felejthetetlen emlékekkel, amik különlegessé tesznek engem és arra sarkallnak, hogy még többet megismerjek környezetemből.
Csipet-csapat

3. PRÓBA (elérhetõ pontszám/elért pontszám/végleges pontszám):
– mesteremberek: 11/9 pont
– bányavirágok: 5/5 pont
– városismereti vetélkedõ: 4/3,5 pont
ÖSSZESEN: 20 / 17,50 / 20,16 pont

Domokoson és Magyarláposon élő magyar mesteremberek

1. Molnár István – asztalos, kerekes
2. Molnár Pityu – asztalos, esztergályos
3. Szász Dániel – asztalos
4. Molnár Gyurka – asztalos
5. Gergely András – asztalos, cipész
6. Balla Csaba – asztalos
7. Balla Sándor – asztalos
8. Miklós Géza – asztalos
9. Mátyás Sándor – asztalos, ostoros
10. Molnár Csaba (Téri) – kovács
11. Molnár Zolti – kovács
12. Sánta István – kovács
13. Simon András – kovács
14. Barta Jóska – kovács
15. Gordán-Balla Gábor – hentes
16. Molnár Csaba – hentes
17. Tóth Imre – mészáros
18. Szász László – mészáros
19. Csonka Jóska – mészáros
20. Németh Ildikó – varrónő
21. Gergely Ráki – varrónő
22. Mátyás Erzsébet – virágkötő
23. Molnár Ida – virágkötő
24. Czompa Mónika – virágkötő
25. Páll Ibolya – virágkötő
26. Hepsz Józsika – szíjgyártó
27. Kerekes Lajcsi – szíjgyártó
28. Báránka Máté – bádogos
29.  Báránka Csabi – bádogos
30. Szász Jancsi – bádogos
31. Topán Klári – pék
32. Sarkadi Csaba – pék
33. Barta Samu – pék
34. Gál Pista – pék
35. Leó Márton – kádár
36. Molnár János – szövő
37. Sánta János – szabó
38. Pap Márton – szabó
39. Szász Sándor – szabó
40. Orbán Imre – szabó
41. Völgyesi László – szabó
42. Molnár Gyurka – ostoros
43. Molnár Dániel – ostoros
44. Molnár Csaba – ostoros
45. Gergely József – ostoros
46. Pap Ákos – ostoros
47. Kupás József – ostoros
48. Havrán József – ostoros
49. Nemes Csaba – ostoros
50. Varga András – órás
51. Székely János – lakatos
52. Molnár Sándor – lakatos
53. Topán Dániel – kötélverő
54. ifj. Topán Dani – kötélverő
55. Kocsis Enikő – kötélverő
56. Jónás Feri – szűcs
57. Jónás József – szűcs
58. Topán Béla – suszter


Kovács mesterség

Sánta Pista bácsi műhelyében jártunk Magyarláposon. Ő a kovácsmesterség csínjáról-binjáról mesélt nekünk, bemutatva a szükséges munkaeszközöket. Fiatal korában inkább a mezőgazdasági gépekhez szükséges vas alkatrészeket, összetartó pántokat, abroncsokat készítettek és lovakat patkoltak.
– Mindent kikalapáltunk vasból, amire szükség volt. Azután vaskerítéseket is készítettem.
A bemutatott szerszámok:
– Fúrógép, több mint 100 éves. Lyukat fúrtak vele fába, vasba. Felül van a lendkerék, amely arra szolgált, hogy simán forogjon a mandrina, az  alsó része a fúrónak,  amelyben elhelyezték a megfelelő méretű fúrót.
– Köszörű. Bármilyen fémet élezhettek vele, több mint száz éves.                                                    
– Bak. A ló lábát helyezték rá, könnyebb volt a munka.
– Reszelő. Megreszelik a ló patáját vele.
– Kés. A ló patáját pucolták vele.
– Harapófogó. Vele kezdték takarítani a ló patáját. Azután a késsel tovább alakították, legvégül a reszelővel megreszelték, csak ezután rakták rá a patkót.

Asztalos

Régen az asztalos zsámolyokat, székeket, ágyakat, ruhás ládákat, kredenceket, polcokat, valamint ajtókat, ablakokat készített. Először volt a vonószék vagy faragószék, amelybe belefogták a deszkát vagy fadarabot és kézi vonóval alakították. Azután lett a gyalupad.
Az asztalosunknak is Magyarláposon van műhelye. Szívesen fogadott bennünket Mátyás Sándor, a Dániel édesapja. A fa kivágásától egészen az ajtókészítésig mindent elmesélt nekünk, közben mutogatta hogyan is használják a különböző szerszámokat:
– Kézvonó. A fa héját húzták le.
– Bárd. Zsindelyt hasítottak vele, fontos volt, hogy szárán hasadjon.
– Szorító. Fából készült minden. Itt állították össze a bútort. Behelyezték a deszkát, megenyvezték és összeütögették. Az enyv tehéntúróból és mézpasztából készül.
– Svábcang. Keskeny lapu, apró fogú fűrész hajlítható, hullámos mintákat vághatunk.

Így vágják ki a fát az erdőn. Egyszer az egyik feléből vágnak ki egy nagyobb éket. Azután a másikból egy kisebbet. Így a fa arra dőlt amerre az ember akarta. A fákat általában februárban vágták ki mert nem volt nedvtartalma. Régebben ilyen fűrésszel vágták ki a deszkát is, csak hosszabb volt mint ez. Egy pódiumhoz rögzítették a rönköt. A pódium tetején két ember húzta felfele a fűrészt, alul pedig egy ember lefele.

– Fakalapács. Vésők ütésére szolgált.
– Szolga. Egy embert helyettesít, tartja helyette a deszkát. A gyalupadhoz erősítették.
– Roppántgyalu. A deszka egyenesítésére használták.
– Gyalu. Mélyedéseket vágtak vele.  
Mindkettőjüknek megköszöntük a fáradozását és jó egészséget kívántunk nekik.

Comments are closed.