Petőfi-csapat

CSAPATKAPITÁNY: Bálint Arnold, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, VIII. osztály
INTENDÁNS: Torkos Imre

Turuczkó Klaudia, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, VIII. osztály
Móré Kristóf, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, VIII. osztály
Móré Nándor, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, VI. osztály
Bencze Dániel, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, V. osztály
Szász Zsolt, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, V. osztály
Kis Krisztián, Petőfi Sándor Általános Iskola, Koltó, V. osztály

Életkori szorzó: 1,156

1. PRÓBA (elérhetõ pontszám/elért pontszám/végleges pontszám):
– csapatnév: 1/1 pont
– farsang: 10/9 pont
– világháborús emlék: 6/6 pont
– falinaptár: 3/3 pont
ÖSSZESEN: 20 / 19 / 21,964 pont

A farsangolás szokása Koltón

A farsangolás élő hagyomány Koltón, ezen a vidéken ahol egyesek szerint nincs néphagyomány.
Ezek az álarcos maszkosok a farsang ideje alatt felismerhetetlen jelmezekben házról házra járnak, a vendéglátóik megpróbálják szóra bírni őket csalafinta eszközökkel de ők némán tűrik a próbát, legfeljebb kacarásznak. Egy idő után a hazigazdák énekelni kezdenek amire a maszkusok táncra perdülnek, ha vége a dalnak szaloncukorkát kapnak a farsangosok.
A farsang napjai: első napja a regelőhétfő. Három vasárnapja is van: első a mennező vasárnap, második a másod mennyező vasárnap, harmadik pedig a harmad mennyező vasárnap. Ezeken kívűl létezik még a hatvanad vasárnap és a farsang utolsó vasárnapja a hetvened vasárnap (70 napra van húsvéttól). A farsang terjedelme ugyanis változó a hosszúságát a Húsvét időpontja határozza meg. Az utolsó vasárnapot hívják még Húshagyó vagy utolsó „kövér” vagy „zabálós” vasárnapnak, ugyanis az utolsó vasárnap a bőjt előtt. Farsanghétfő tulajdonkáppen Húshagyó kedd, Hamvazó szerda pedig már a böjt kezdete.
Ilyenkor farsangkor az emberek, szomszédok egybe gyűlnek és kukorica szemet főznek, amit együtt fogyasztanak el. A farsangi menühöz tartozik még a fánk, csöröge, töltöttkáposzta.
Ilyenkor a falusi emberek a fonóba mennek, ami télen a munkálkodás helye volt. A fonóban szőttek, fontak, vartak vagy gyöngyfűzéssel foglalkoztak. A munka mellett természetesen játszodtak (párválasztó játékok), valamint csúfolódtak egymással.
A fonóban meghatározott mennyiségű munka volt. Később megérkeznek a fiúk, hogy megnézzék befejezték e a fonást. Amikor a fiúk bemennek, megfigyelik, hog a lányok mennyit fontak. Amelyik lány semmit sem font azt a darab szöszt amit kapott otthon, hogy fonjon, azt a fiúk meggyújtották.
Itt Koltón farsang idején legtöbben medvének, kecskének vagy gólyának öltöztek be. Nekik volt egy védőjük, aki hamubotosnak hívtak, aki nem engedte azt, hogy megközelítsék a farsangosokat, nehogy kiderüljön kik vannak az álarc mögött. Amennyiben valaki mégis megpróbálkozott, a hamubotos leszórta azt hamuval. A hamubotosok csapatban vagy párosan jártak.

Farsangos gyerekek (Petőfi csapat)
2014 január

Az álarcosok, az úgynevezett csúmák lehettek szépek és csúnyák. Szép csúmák: menyasszony, vőlegény, betyár a csúnya csúmák pedig a cigányok, boszorkányok voltak. A szabály az volt a farsangosoknak, hogy soha nem volt szabad megszólalniuk, bármit is kérdeznek tőlük, hogy ne ismerjék me gőket azok akikhez bemennek. Zenére, népdalokra táncoltak, egyenként, vagy párban.
Farsangi mondókák, énekek:
1. Itt a farsang áll a bál, keringőzik a kanál, csárdást jár a habverő, bokázik a makszedő.
2. „Kicsi még a mi lányunk, Ne jöjjön kend mi nálunk. Akkor jöjjön kend nálunk, Ha megnő már a mi lányunk. Megnőtt már a mi lányunk, Jöjjön kend mi nálunk. Vegye el a mi lányunk, Ne csak enni , inni járjon mi nálunk.”
3. Akinek ma kedve nincs annak egy csepp esze sincs.
4. Császár körte nem vadalma, árvából lesz jó katona.
Császár körte nem vadalma mert nincs neki pártfogója.

5. „Kis szekeres , nagy szekeres, Mind megissza, amit keres. Télen keres , nyárra valót, Szép lányoknak bugyira valót.”
A farsang temetés különös ünnepség Koltón. Itt Csöme égetésnek hívjuk. A koltói csöme szénából készül, ezt beöltöztetik különböző ruhákba. Így kiviszik a vajdára és ott égetik el, vagy régebben a Lápos partján. A csöme égetés, hosszú folyamat, reggelig tartó mulatság van (úgymond reggelig tartó bál).
Csöme temetés előtti hívogató: Figyelem! Figyelem! Közhíré tétetik! A farsangi alakoskodást itt és most elkezdjük. Ide gyűjjön apraja, nagyja, aki a temetést látni akarja.
Információközlő:  Sajtos Erzsébet – Betti néni

Terebesi László visszaemlékezései a második világháborúról

Terebesi László vagyok 1923-ban születtem a Kolozs megyei Magyarköblösön, 2010-től élek Koltón lányoméknál.
1944 júliusán hívtak be a katonaságba, a kolozsvári 25. gyalogezredbe, majd a motorkerékpáros pótosztályhoz osztottak be. A kiképzésünkre nem volt idő, ezért a segédcsapatokhoz osztottak be. Ekkor mi katonai ruhát és felszerelést sem kaptunk, az első számú feladatunk a lövészárok építés volt. Katonai azonosítót kaptunk ún dögcédulát (ez maradt emlékül, meg egy töltény és egy aknarekesz a háborúból). Először a Feleki áttörésnél vetettek be bennünket. Itt sikerült a roman hadsereg vonalát áttörni. A roman katonák gyakran még puskályukat is elhajították és úgy menekültek. 1944 augusztusában azonban megérkezett a szovjet hadsereg így teljesen visszaszorultunk Tordáig. A németek még nem érkeztek meg.

1944 augusztusában Szombathelyre rendelték ezredünket, csupán két század maradt Kolozsváron. Én is ott maradtam. A tordai csatában a mi szerepünk volt az úgynevezett sündisznó állás építése. A sündisznó állás azt jelentette, hogy egy domb körül lövészárkokat ástunk, 20 km-énk géppuskafészkeket ástunk, a domb közepén pedig a lőszerraktár volt. A csapatokat géppuskásokra és lőszerhordókra osztották. Mindenki ott dlgozott, a gerendákat lovakkal horták.

A tordai csatában mi két tűz közé kerültünk, így kellett dolgoznunk. A szovjetek áttörték a magyarok vonalát, mindenki menekülni kényszerült. Mi egy gyümölcsösbe kerültünk ahol rank lőttek, majd egy iskolába húztuk meg magunkat. Egy éjszakát töltöttünk, azatán parancsba kaptuk, hogy meneküljünk mert a román partizánok elárulták a búvóhelyünket. Az épület elhagyása után aknavetővel belőtték az iskolát. Sáncban csúszva menekültünk, tűzet sem gyújthattunk nehogy észrevegyenek.
Tordáról mindneki elmenekült, az országutak tele voltak emberekkel. A német tankok jöttek Kolozsvár felől kettős sorba, gyakran a menekülő embereket tapották el. Mi Tordatúrra érkeztünk, majd visszarendeltek Tordára. Minket ötször vonta ki és hívtak vissza Tordára, mert hol a szovjetek, hol pedig a németek kerültek előnybe.
Végül teljesen visszaszorultunk Királyrét nevű faluba. Itt újra sündisznó állást építettünk, ide helyeztek egy légvédelmi ágyút, rá egy napra azonban felrobbantották (árulás miatt) így hiába dolgoztunk. Itt történt az az eset amikor az egyik bajtársam aki gránátokat hordott a derekán körbe lövést kapott, és felrobbant. Én sosem vittem magammal gránátot. Két halott magyar katonát láttunk az út mellett, az egyik felültetve a szájában cigarettával (csúfságból).
Az apahidai bombázás idején mi a nádasban bújkáltunk, csak két tiszt maradt velünk, egy hadnagy és egy szakaszvezető. Apahidán lebombázták a vashídat.
Kolozsborsára gyalog érkeztünk, csak éjszaka lehetett menni, nappal megbújtunk. Egyik reggel amikor egy kútnál mosdottunk egy stuka orosz repülő észrevett bennünket és egy sorozatot lőtt rank, szerencsére senki nem sérült meg. Kolozsborsán megtörtént kiképzésünk (gyorsított), katonaruhát és fegyvert is kaptunk. Továbba menekültünk Kolozsvár felé, majd Eskülőn telepedtünk le október 11-én. Itt értesültünk arról, hogy Horthy letette a fegyvert. Tovább vezettem naplómat. Meghallottam, ahogy a két tiszt egymással arról beszél, hogy visszavenyézelik a századot az anyaországba, aki velünk jön jó, aki nem az itt marad. A mi századunkban négyen voltunk erdélyiek. Úgy döntöttünk, hogy mi maradunk, sorba álltunk a központi sátor előtt a visszavonulásra készülve, azonban mi a hátulsó sorba állva, bementűnk a csűrbe és megesküdtünk egymásnak, hogy nem áruljuk el egymást.

„Mi erdélyiek meglógtunk”. Hárman más irányba mentek én hazafele egyedül (egyikük volt Kocsis István aki később focista, és híres fociedző lett). A fegyvert letettük, csak a kenyérzsákot vittem magammal. Haladva hazafele egy kukoricáson kereszül, valami közeledett felém. Nagyon megijedtem, hogy román partizánok, mert azok mindenkit lelőttek gondolkozás nélkül, de csak egy bivalyborjú volt. Másnap az úton egy motorkerékpár jött felém egy német katonával, azt hittem végem van, megálltam, ő is megállt. Kivette a pisztolyát németül kérdezte, hogy hova megyek, mondtam Fodorházára, megmotozott és elengedett. Majd hazaértem szerencsésen Magyarköblösre. Tovább nem vettem részt a háborúban.
Terebesi László gondolatait lejegyezte: Torkos Imre és a Petőfi csapat.

2. PRÓBA (elérhetõ pontszám/elért pontszám/végleges pontszám):
– farsangi fánk: 7/7 pont
– emléktábla: 10/8,5 pont
– varázsszõnyeg: 3/2,45 pont
ÖSSZESEN: 20 / 17,95 / 20,75 pont

Farsangi fánk sütés

A fánk receptje

Összetevők: 1 kg liszt, 1 l tej, fél darab élesztő, 3 tojás, egy pici só. Elkészítés: az összetevőket összekeverjük, megdagasztjuk, majd miután megkél, felszaggatjuk, citromhéjat teszünk rá. Ezután nekilátunk a sütésnek. Sütés után porcukorral ízesítjük.

Diós pite tejfölös töltelékkel

35 dkg lisztet elmorzsolunk 20 dkg vajjal vagy margarinnal hozzáadunk egy evőkanál porcukorral elkevert 3 tojássárgáját. 1 dl tejfölt fél citrom levét és reszelt héját. Jól össze dolgozzuk és 2 cipóra osztjuk. Egy órán át hideg helyen pihentetjük. Majd kinyújtjuk és egyik részét a tepsi aljába tesszük és megtöltjük a következő töltelékkel.
35 dkg darált diót összekeverünk 25 dkg porcukorral, fél citrom levével reszelt héjával és 2 dl tejföllel, is vaníliát adunk hozzá.
Kinyitjuk a másik lapot és a töltelékbe helyezünk. Tetejét tojással megkenjük, esetleg apróra vágott dióval is megszórhatjuk.
Amikor megsült porcukorral szórjuk meg.

Emléktáblákat állítottunk!

– Ex libris antikvárium érdekes tárgyai, történetei

A vidékünkön élő románok a bocskor befűzőt használták a bocskorok felhúzásánál segítségül. A képen látható fa tárgyat használták az elmúlt századokban, az alsóbb képen látható fém tárgyat, a XX században használták és használják.  Az egyetlen darabból szabott talpú bocskorok, sarkatlanok, elől kerek, vagy hegyes orrúak voltak. Bocskorszíjjal felköthető könnyű lábbeli, amely a talpat és a láb széleit, ujjait védte az embereknek.

– A régiségkereskedő érdekes történetei

Igen érdekes szakma a régiségkereskedője. Nagyon fontos a megfelelő felkészültség, a különböző tárgyak pontos ismerete. Első számú feladatai közé tartozik az, hogy pontosan meg tudja becsülni egy bizonyos tárgy értékét. A csapat tagjai is beszálltak egy ilyen játékba, és próbáltuk megbeszélni a tárgyak értékeit. Felkészületlenségünk nagyon szembetűnő volt, hiszen vagy nagyon keveset ajánlottunk, vagy nagyon sokat bizonyos tárgyakért. A tárgyak pontos használatára sem jöttünk rá a legtöbb esetben. A fenn említett bocskorfűzőt senki meg sem közelítette.
A másik nagyon fontos tulajdonsága a régiségkereskedőnek a becsületesség. A legtöbb ember, ahogy mi sem nem tudjuk a tárgyak pontos értékét (ahogy mi sem) ezért fontos az, hogy segítsük őket, megfelelő módon. Várvédő úr mesélte el, hogy leggyakrabban az idős nénikéket kell ebben segíteni akik idehozott tárgyaikat, az árnál jóval kisebb áron szeretnék eladni. Ilyenkor a régiségkereskedő segít abban, hogy mindkét fél számára jó üzlet köttessen.
Nagyon érdekes volt az itt töltött egy, másfél óra és biztos vagyok benne, hogy mindenki visszatér majd ide  a csapatból.


Varázsszõnyegen a Bányavidéken

– Szelek szárnyán a Bányavidéken –

Egyik nap elhatároztam, hogy repülő szőnyegemmel körbejárom a Bányavidéket.
Szülőfalumból, Koltóról kezdtem utamat. Koltó egy magyar község, több mint 2000 lakossal. A központban található a templom, szemben vele pedig a kastélykert. Vigyáznom kell, hogy nehogy nekiütközzek a több száz éves fáknak. A kastélykertben található a Teleki-kastély, mely ma Petőfi múzeumként működik, ugyanis itt töltötte Petőfi mézesheteit fiatal feleségével Szendrey Júliával. Erre emlékeztet bennünket a parkban lévő Petőfit és Szendreyt ábrázoló egész alakos szoboregyüttes, mely egyedülálló a világon. Innen a magasból nehezebben kivehető, hogy még van két szobor a parkban az egyik a kalandos életű Teleki Sándort, a másik pedig Teleki barátját, a híres zeneszerzőt Liszt Ferencet ábrázolja.
A múzeum mellett az iskola épülete látható, ami a Petőfi Sándor nevet kapta. A park végében érdemes alább ereszkednünk, hogy jobban megfigyelhessük Petőfi kőasztalát és az egykori somfa utódját. Ennél a kőasztalnál írta a híres költő legszebb szerelmes verseit. A falu központjától kicsit távolabb érdemes megvizsgálnunk a Vajda forrást, itt le is szállok egy kicsit, hogy megízleljem vizét. Majd elindulok Koltóról, hogy megismerkedjem a környék településeivel és hegyeivel.
Koltótól nem messze Katalin falu fölött  és a Lápos folyó fölött repülök el, majd rövid idő alatt megérkezek  Nagybányára. Nagybánya a vidék legnagyobb városa és számos érdekességet lehet megfigyelni. Először a Szent István torony felé vettem utamat. Amikor odaértem párszor megkerültem a tornyot, egyszer majdnem neki is mentem, lenézve sajnos elég nagy felfordulást láttam a torony mellett, de remélhetőleg, majd elmúltával a torony környéke igazi gyönyörűség lesz. A torony mellett egy igen tekintélyes sárga színű katolikus templomot  találtam, amit Szentháromság néven illetnek. Sikerült a két tornya között átsuhannom, ami számomra igen csak izgalmas volt.  Majd a régi főtér felé irányítottam szőnyegemet, valamint a református templom előtt haladtam el. Felemelkedtem az ásító torony fölé, ahol megbizonyosodhattam, hogy  a torony kicsit tényleg álmos. A templom közelében egy óriási épületegyüttest figyeltem meg, az egykor pénzverdét, ami jelenleg Történeti múzeumként működik. Egykor itt volt Nagy Magyarország egyik legfontosabb pénzverdéje.
Nagybánya szépségei után a hegyek irányába vettem az irányt. Először a Virág-hegy fölött repültem el, ahol igen csinos faházikók, fatemplom vonta magára a figyelmemet, majd tovább haladva a Kereszthegyen újabb fatemplom tűnt fel. Innen a magasból gyönyörű a kilátás a városra és  szinte az egész Bányavidéket belátni. Nagybányát elhagyva az igen takaros Felsőbányára érkeztem, katolikus templomának tornya az egyik legnagyobb a megyében. A Bányahegy oldalában pillantottam meg a Kék-tó csillogó felületét, amely úgy nézett  felém mintha egy kék szem kacsintott volna rám.
Felsőbánya után még magasabbra emelkedtem, és Rozsályt vettem célba. Az út nem volt zökkenőmentes, mert erős szélbe keveredtem és nagyon nehezen tudtam megszelídíteni repülő szőnyegemet. Végül sikerült a hegy teteje fölé emelkednem, ahonnan szinte a világ tetején éreztem magma. Láttam Nagybányát, a környező falvakat, hegyeket, a Fernezelyi víztározót. Itt vettem észre a távolban egy érdekes formájú hegyet, amely már messziről agy kakas taréjához hasonlított, nem hiába hívják így, hogy Kakastaréj. Gyorsan fölé repültem és közelebbről is megfigyeltem igen különleges sziklaformációit. Nem messze innen pedig három  kővé változott figura tűnt fel az Apostolok sziklái. Először azt hittem, hogy valamilyen gonosz varázslat változtatta kővé ezeket a szegény apostolokat.  A Gutin csúcsa fölött egy felhőbe keveredtem bele, komolyabb bajom azért szerencsére nem történt.
A nap már lenyugodni készült és én ilyen magasból csodálhattam ezt a látványt. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy indulásomkor, anyukám rám kötötte, hogy időbe hazatérjek. Elindultam hát hazafele Koltóra. Hazafelé még útba ejtettem a Feketehegyet, ahol megijesztettem néhány turistát akik éppen a Sujor nevű helyre haladtak a felvonókon. Nagyot szórakoztam az ijedt arcok láttán.
Mire lement a nap én is hazaérkeztem. Csodálatos napot tölthettem a Bányavidék felett.

3. PRÓBA (elérhetõ pontszám/elért pontszám/végleges pontszám):
– mesteremberek: 11/6,50 pont
– bányavirágok: 5/3,90 pont
– városismereti vetélkedõ: 4/3,50 pont
ÖSSZESEN: 20 / 13,90 / 16,068 pont

Comments are closed.