Bányavidéki pénzverők

CSAPATKAPITÁNY: Fóris Henrietta Stefánia, V. osztály, Kós Károly Általános Iskola, Szamosardó
INTENDÁNS: Roman Renáta

Molnár Júlia-Éva, Kós Károly Általános Iskola, Szamosardó, V. osztály
Nagy Tímea Renáta, Kós Károly Általános Iskola, Szamosardó, V. osztály
Nagy Zsombor, Kós Károly Általános Iskola, Szamosardó, V. osztály
Tóth Pál Ábel, Kós Károly Általános Iskola, Szamosardó, V. osztály
Vasöcsi Fóris Zsolt, Kós Károly Általános Iskola, Szamosardó, V. osztály

1. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– csapatnév: 2/2 pont
– bányászhimnusz: 4,5/6 pont
– fotók: 5/5 pont
– interjú: 3,5/7 pont (nincs interjúfotó!)
ÖSSZESEN: 15/20 pont

Bányászhimnusz








Interjú Dudás Gyula festőművésszel

– Életének melyik szakaszában döntötte el, hogy festőművész lesz?
– Hát, nem dicsekedhetek azzal, hogy csodagyerek voltam, elég későn kezdtem el rajzolni. Úgy volt, hogy én hét elemit végeztem és tekintettel arra, hogy jó hangom volt a Tiszteletes úr meggyőzte a szüleimet, hogy írassanak be a Nagyenyed-i Bethlen Kollégium Tanítóképző intézetébe, mert annak idején a képző adott tanítói és kántori diplomát, tehát reformátusok lévén lett volna tanítói diplomám és kántori, úgy hogy ezért 1943-1944-ben két osztályt jártam ott aztán jött a dicső   felszabadulás  1945-ben és felköltöztünk Kolozsvárra, mivel édesapám kőműves lévén ott kapott munkát. Akkor én átköltöztem Kolozsvárra és így kevesebbe kerültem, mert hazulról jártam suliba.  Tizedik osztály közepe fele, tizenegyedikben  egy adott pillanatban azon morfondíroztam, hogy a fene egye meg a kollégáim olyan szép rajzokat csinálnak és nekem nem megy. Enyeden volt egy rajztanárom – Isten nyugtassa – Szász Árpád. Szegény Árpi bácsi mindig azt mondta: „na fiam, belőled sem lesz soha a büdös életben rajzoló”. Sajnálom, hogy mire végeztem az Andrescut Kolozsváron, meghalt, mert elmentem volna és felkerestem volna, hogy igaza volt a tanár úrnak nem lettem grafikus, hanem festőművész. A lényeg az, hogy annyira bosszantott ez az ügy, hogy nekiálltam és fél év alatt az osztály legjobb rajzolója lettem. A jópofa ebből az, hogy az osztály felének én készítettem a kötelező rajzokat, házi feladatot, a tanárnő ezekre a rajzokra adott 9-10-est nekem adott 8-ast azzal a megjegyzéssel, hogy látszik, hogy fejlődök, de még sokat kell dolgoznom, hogy utolérjem a többieket. Leérettségiztem 1949-ben és édesapám felajánlotta, hogy vállalja bármilyen szakot is választok  a Bolyain. Én erre azt válaszoltam, hogy festőművész akarok lenni. Ennek az lett a csattanója, hogy kaptam két pofont. Ezek után tanítói kinevezést kaptam egy Árpáston nevű faluban. Itt  találkoztam egy festőművésszel, aki bátorított a művészi hajlamaimban. Így 1951 szeptemberében otthagytam a szakmai továbbképzőt és hazamentem felvételizni az Andrescura. A felkészítő után sikerült a felvételi, most már csak édesapámmal kellett közölnöm a hírt. Akkor este ő épp mámoros hangulatban volt. Amikor odaadtam a kezébe az értesítést nem pofozott meg, hanem a következőt mondta: „ Az ördög vigye el a dolgodat látom hiába csináltam akármit, mert te úgy is  a  te fejed szerint mentél! Úgy tanulj, hogy ösztöndíjad legyen és a nyári vakációban jössz hozzám dolgozni! Igen édesapám, megyek.” És én öt éven, öt nyarán keresztül napszámoskodtam, toltam a talicskát reggeltől estig. Amikor végeztem az akadémiát Nagybányára helyeztek ki tanárként 1958 augusztus 25-én. Itt sok fáradozás után és segítséggel elindítottuk a művészeti iskolát és igazgatójává is tettek. 32 évet húztam le, 90-ben mentem nyugdíjba.
– Mikor kezdte el művészi pályafutását?
– Amikor  Nagybányára kerültem összebarátkoztam Nagy Oszkár bácsi festőművésszel,és úgy gondoltam én az ő alkotásaihoz képest nem tudok újat festeni Nagybányáról. És nem is festettem mindaddig amíg nyugdíjba nem mentem, csak egy akvarellt, grafikát, de olajba festeni nem mertem. A nyugdíjas éveim alatt kezdtem el festeni Nagybányai utcákat. Nekem is tetszett és  a barátaimnak is. Így lett egyedi Dudás kép.
– Hogyan készül el egy festmény?
– Előbb egy pár vázlat, hogy körülbelül, hogy fog kinézni, s mikor elkezdek festeni, akkor felrajzolom egy okker sárgával általában előbb, aztán vagy feketével vagy vörössel.Igy egy kicsit a képeim rajzosak, kantúrósak.
– Mennyi időbe kerül egy kép elkészítése?
– Attól függ. Van olyan, amikor az ember egy óra alatt befejezi, ha itt a fejben megvan érve, akkor könnyű, ha nincs, akkor sajnos több időbe kerül.
– Ön nem csak tájképfestészettel foglakozik?
– Nem, épületeket, személyeket is festek.
– Általában színesek a képei?
– Igen, eléggé színes vagyok, ha észrevették kevés a sötét képem.
– Az életének eseményei meglátszanak a képein is?
– A sötétebb tónusú képek valószínű azt rejtik. Optimista vagyok én, de azért néha eltudok keseredni is, ilyenkor eszembe jutnak ezek a dolgok és valószínű ekkor születnek ezek a sötét tónusú képek.
– Van e kedvenc képe, amit a legjobban szeret?
– Nem vagyok mostoha, mindegyiket szeretem, tényleg mindegyikhez ragaszkodom.
– Van e olyan képe, amelyikről azt gondolja, hogy nem tökéletes?
– Igen, de nagyjából a régi mesterek szerint egy kép akkor van kész amikor a művész aláírta. Tehát akkor késznek lehet tekinteni. De van olyan eset, hogy évek múlva rájövök, hogy azért itt-ott még festhettem volna.
– A kommunizmus ideje alatt voltak korlátok?
– Annak idején pártunk és kormányunk diktálta, hogy mit fessünk és mit ne. Hát ezért kaptam is egy pár fegyelmit. Havonként egyszer vagy a párttól vagy a kultúrháztól meglátogatott egy elvtárs a következő szöveggel: „Ha az elvtársak nem úgy dolgoznak, ahogy mi követeljük, vegyék tudomásul, hogy innen ki lesznek rakva, repülnek mint a pinty, ne felejtsük el ezt a pártunk és kormányunk adta maguknak.” Egy darabig tűrtem aztán annyira idegesített, kiborított, volt olyan eset, hogy elmentem a kapuig és annyi erőm nem volt, hogy bemenjek a műterembe. És mit adott Isten ekkor jutottam hozzá Németh László örökségéhez és felépítettem saját, modern műtermemet.
– Mi az alkotótábor és mi a lényege?
– Van egy szponzor. Lehet egy vállalat vagy egy kultúrintézet, összegyűjt több városból vagy országból művészeket és itt a helyi jelleget próbáljuk meg  képben visszaadni, azon kívül minden tábor kiállítással zárul és az az érdekes, hogy annyi ország mindenki hozza hazulról és látja az ember, hogy annyi kép között körülbelül, hogy hol áll, hol a helye, így letudja mérni a saját pozícióját. Tapasztalat gyűjtés is egyben.
– Tárlatai közül melyik volt a legsikeresebb az ön szemében?
– A veszprémi, mert anyagilag is jó volt. De volt nekem Németországban is kiállításom  a Rotari-klub –a felső tízezernek a klubja – hívott meg, aztán kisült, hogy a helység ahol voltam ott lakott két volt növendékem, akik nálam tanultak. A lényeg az, hogy amikor megtudtuk akkor náluk laktam. Vagy hat hetet töltöttem ottan, ott festettem meg a munkákat. Érdekes volt a megnyitó mert az összes képemet megvásárolták.
– Ha visszapörgethetné az időt, vissza menne és választana egy másik szakmát?
– Nem  választanék, de vissza mennék, és ugyancsak ezt a pályát választanám.
– Akkor önről mondhatjuk azt, hogy elégedett az életével!?
– Igen, ha festek, mintha nem volna semmi körülöttem, ilyenkor mindig regenerálódok.
– Ön szerint mindenképp kell tehetség, ahhoz hogy valakiből művész legyen?
– Kell tehetség, de óriási szorgalom. Ezek szerint igaz az amit művésztörténelem tanárom mindig mondott: „A tehetség nem minden, a tehetségnek párosulni kell akarattal és szorgalommal.” Nagyon sokat kell dolgozni, azért, hogy az ember odajusson, hogy tényleg értékes dolgot csináljon.
– Milyen tanácsot adna nekünk V-ik osztályos tanulóknak a pályaválasztás terén?
– Hát válasszátok, amit szerettek, mindenki lehetőleg és kitartást a választásotok mellett, és szeretni kell, mert ha valamit szeret az ember akkor azt könnyen csinálja.

Nagybányai iskolák

2. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– helynevek: 8/8 pont
– képrészletek-tornyok: 3/3 pont
– bánya-fotók: 3/3 pont
– szónoklat: 5,75/6 pont
ÖSSZESEN: 19,75/20 pont

Szamosardói helynevek, névmagyarázó mondák

Utak, mellékutak: Fő út, Felszegi utca, Karókerti út, Monyaljai út, Kossuth domb, Tuser utca, Ócska út, Mocsári út, Túlapataki út, Kulcsár utca, Sikátori utca, Temető út, Nagyági út, Szőlőalja út, Dülő, Kiserdő út
Pataknevek: Nagy patak, Szakadály patak, Monyaljai patak, Nagyági patak, Vicsai patak, Vicsi patak
Templomok: Református templom, Ortodox templom, Görög-Katolikus műemlék fatemplom
Temetők: Református temető, Ortodox temető, Neonprotestáns felekezetű temető
Középületek: Kultúrotthon, Szamos ardói „Kós Károly” Gimnázium, Óvoda és a régi bentlakás épülete, Bedhesda Haus, egészségügyi központ
Határnevek: Tófű, Kiserdő, Kapitánykert, Szakadály erdő, Sziget, Gyümölcsös, Alsó Mocsár, Felső Mocsár, Ódal, Karókerti legelő, Szakadály, Hurubáj, Baksa, Monyófűtető, Monyalja, Papdombja, Licó, Nagyág, Gyertyános, Lejáró, Szivonna, Hegy, Szivonnai legelő

A Kossuth domb története

A szájhagyomány szerint a 1848-as forradalom idején a faluba érkezett egy idegen. Senki sem ismerte, nem tudták ki ő. Állítása szerint őt Kossuth Lajos küldte, hogy a falu lakosai körében terjessze a forradalmi eszmét és toborozzon a falu férfijai közül a forradalmi csapatokba. Ezért kiállt a falú központjában lévő dombra és onnan hívta hadba a lakosokat. Az adatközlők szerint ezért nevezik ma is ezt a dombot Kossuth dombnak.

Kapitánykert

A Kapitánykert szívében helyezkedik el Szamosardó „kastélya”. Az ardóiak túlzással élve a XX. században épített házat nevezik így, amit egy Bukarestből érkező frissen nősült  kapitány építtetett a 15 holdas ardói birtokán. 1948-ban az állam elkobozza tőle és 6 hektárt kioszt a falusiak között, az épületet pedig irodahelyiségként használja. Tulajdonosai elhagyták a falut itthagyva elkobzott birtokukat. A rendszerváltás után a birtokból kiosztott föld visszakerült a falusiak tulajdonába, a határnév pedig megmaradt Kapitánykertnek eredeti birtokosa után.

Helynévtérkép

Bem buzdító beszéde a nagybányai honvédekhez

Bányavidéki pénzverők - március 15Nagybányai honvédek!
A forradalmi vezetők nevében szólok most hozzátok! Azért vagytok most itt, hogy végre lerázzátok magatokról az elődeitektől örökölt vasjármot, ami alatt roskadozik vállatok. Eljött a szabadság ideje, eljött a magyar nép, Magyarország felszabadulásának az ideje! Harcolnotok kell tiszta szívből, minden erőtökkel családotokért, honfitársaitokért, a szebb, szabadabb jövőért! Szerezzük vissza Erdélyt, legyetek büszkeségei hazátoknak, ha kell, véreteket ontva a harctéren, feláldozva életeteket tudván, hogy utódaitok imába foglalják neveiteket!
Össze kell fognotok nemzetiségtől és felekezettől függetlenül, mert célunk szülőföldetek, hazátok felszabadítása, önállóságotok elnyerése! A bátraké az igazság, hát harcra fel, elő a fegyvert, hadd hulljon az ellenség! Szabadítsuk fel Erdélyt!

Veresvizi bánya

3. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– élõkép/vers: 9/9 pont
– a legrégibb harang: 5/5 pont
– Kereszthegy: 5/6 pont
ÖSSZESEN: 19/20 pont

Júliámhoz

Sem égen, sem földön nincs szebb nálad
Álmaimban is csak téged látlak.
Nincs nálad alázatosabb Júlia,
Légy mindig Istentől megáldva.

Barna fürtjeid gyengéd vállaidra omlanak,
Szemeidben a csillagok fényei ragyognak
Piros ajkaid és rózsás arcod hívogatnak,
Lágy érintéseid a szívemig hatolnak.

A hajnali pirkadat sem szebb tőled,
Ahogy felém lebbensz a fényességben.
Szeretlek szerelmem, kedves angyalom
Szívem rebeg, ha csak rád gondolok.

Te a világosság vagy nekem,
Csak annyit kérek maradj velem.
Neked adom szerelmes szívem,
Kérlek fogadd el kedvesem.

Szállj rám, mint fehér galamb
S szívembe szállva nekem maradj.
Tégy hű fogadalmat velem,
Hogy örökké a világom része lehess!

Ha te nem lennél, nem lennék én sem,
Árva lennék, mint lehullott falevél a szélben.
Utolsó óhajom is csak annyi lenne
Emlékezz rám, ha a sors elválasztana tőled.

Élõkép

A szamosardói templom története

A szamosardói református egyházközség nagy múltnak örvend, amit becsesebbé tesz műemlékként álló temploma. A templom építéséről nincs konkrét bizonyíték, az első írásos feljegyzés 1513-ból ismert közjegyzői oklevélből származik. Ekkor már áll a templom – pontosan így ahogyan  ma látható: a nagyhajó és a kishajó, a szentély és a sekrestyebejárattal, valamint a papi ülőszékkel – katolikus templomként. A  XVI. század elején a falu a Drágffy birtok része, így valószínű a templomot Drágffy János építette a szilágycsehi templommal egy időben, 1495 és 1510 között. Bizonyítékul szolgál a templom falán ma is látható Drágffy címer. Azonban egy nemrég felvetett új elmélet  a templom építését egy évszázaddal korábbra helyezi. Egy kolozsvári professzor szerint a templom külső falán lévő feljegyzés és motívum azt igazolja, hogy a templomot husziták építették a XV. században. A felirat, mely így szól: „hic fuit Balint 1513” az akkori Moldovába menekülő husziták vezetőjéről szól, akit Bálintnak neveztek és aki az ardói templomban járt 1513-ban, meglátogatva huszita testvéreit. A templom falán lévő általunk tulipánként ismert motívum ugyanolyan, mint egy csehországi faluban lévő huszita templom díszítőeleme, ami  kehelynek minősül. Így a templom eredete még ma is  bizonyításra vár.
Azt nem tudni a gyülekezet mikor tér át a református vallásra, annyi bizonyos, hogy amikor Basta generális 1600-ban Erdélyben portyázott, elpusztította a református falvakat, köztük Ardót is. A templomba menekülő falusiakat lemészárolta és rájuk gyújtotta azt. Az életben maradott lakosok a templom köré ásott sáncba temették el szeretteiket. Ezt a sáncot találták meg 1958-ban a toronyépítés során.
A templomot hosszú ideig nem fedik újra, a javításról szóló első feljegyzés 1726-ból származik, ekkor építik  fából a ma műemlékként álló haranglábot, mivel az akkori templomnak nem volt tornya. A század végére a templom állapota újra megromlik így 1772-ben a gyülekezet gondnokai saját költségükön befedetik.
A XIX században a szamosardói egyházközség egy átlagos közösség életét élte megméretések és gondok nélkül, fejlődött, hívei gondosan vigyáztak templomukra.
A XX. század  során a  templomot számos alkalomkor renoválták, bővítették. Az 1922-es felújítás során kriptát találtak a templom alatt, de nem nyitották meg annak bejáratát, hanem még inkább elzárták. 1958-ban a hívek tornyot építettek a templom oldalához csatolva, így megcsorbítva annak műemlék jellegét. 1983-ban a templom bútorzatát kicserélik és portikuszt építenek a nyugati és déli bejárat elé. 1996-ban kívülről  renoválják, orgonát javítanak, 2006-ban zsindellyel újrafedik.
Két harangja van az egyházközségnek. A második világháború után a harangok leesnek a toronyból, de nem sérülnek, így 1958-ban áthelyezik őket a fatoronyból az új toronyba. A kis harang 1852-ben volt készítve, mintegy negyven kilós, de mivel kétszer is elrepedt, 2004-ben kicserélik az RMDSz jóvoltából egy sokkal nagyobbra (70 kg), a régi pedig lekerült a szószék alá méltó helyére.  A nagyharang 1922-ben készült Szebenben, mintegy 150 kilogrammos, jó hangzású. Ma e két harang csalogatja híveit az Isten házába.

Kereszt a Kereszthegyen

4. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– mûvész-sírok/versillusztráció: 7/7 pont
– Padlás: 7/7 pont
– Borpatak: 6/6 pont
ÖSSZESEN: 20/20 pont

Kiss Károly sírjánál

A padláson talált régiségek, tárgyak

Gyalu – a fát csiszolták vele
Téhely – a kender megfinomítására használták
Guzsaly – feltették rá a kendert és orsóra fonták
Orsótartó – az orsó tárolására használták
Motóla – erre helyezték a fonalat
Tekerő – erre tették a fonalat és gombolyagba tekerték
Lisztestok – lisztet tároltak benne
Fonógép – az orsóra fonták a fonalat vele
Petróleumlámpa – ezzel világítottak
Orsó – fonalfonásra használták
Máléfejtő
Sarló – gabonát arattak vele
Reszelő – répát reszeltek vele
Burgonyatörő – burgonyát, babot törtek vele
Csüllő – gyapjút tekertek vele
Borsdaráló
Vasaló
Patkó talpal ellátott csizma
Régi rádió
Rosta – a gabona szitálására használtak
Hagyományos ing és mellény
Régi paraszt szoba ággyal, virágos párnákkal, régi képekkel,otthon készített házi áldással.


Borpatakon, a borkútnál

5. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– Misztótfalu: 7/7 pont
– Felsõbánya: 5/5 pont
– Petõfi-tanya: 8/8 pont
– Javítás: 2 pont
ÖSSZESEN: 22/20 pont + javítás

Kontyosház-keresõben Felsõbányán


Bányász-díszegyenruhás csoportkép


Petõfi-tanya

Üzenet a Vetélkedõ Emlékkönyvébe

Nem vagyunk mi bányászok,
Csak kíváncsi diákok.
Itt jártunk, mint Pénzverők
Befejezve a Bánya-Vidéki Honismereti Vetélkedőt!
Megismertük vidékünket, bányavidéki múltunkat
Azt ajánljuk neked is, kövesd a példánkat!

Comments are closed.