Nagybányai lepetyelők

CSAPATKAPITÁNY: Szigeti Dóra, N. Iorga Ált. Iskola, Nagybánya, VI. o.
INTENDÁNS: Szigeti Gyula

Farczki Hajnalka, N. Iorga Általános Iskola Nagybánya, VI. o.
Vicsai Noémi, N. Iorga Általános Iskola Nagybánya, VI. o.
Tóth- Pál Helga, N. Iorga Általános Iskola Nagybánya, VI. o.
Kert Imola, Németh László Elméleti Líceum, V. o.

1. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– csapatnév: 2/2 pont
– bányászhimnusz: 4,5/6 pont
– fotók: 4/5 pont
– interjú: 6/7 pont
ÖSSZESEN: 16,5/20 pont

Bányászhimnusz








Interjú Dudás Gyulával

– Mikor, hány évesen kezdett el festeni?
-Tíz, tizenegyedik osztályban kezdtem el festeni. Egy rajztanárnőm volt, aki csak egy hetest  érdemlő festőnek tartott, pedig én készítettem a fél osztály rajzait, amelyekre  tízest kaptak.
– Kitől örökölte a kézügyességét, vagy esetleg nem örökletes?
– A kézügyességem nem örökletes, hisz csak a pelusba csináltam “csodákat”. A szüleim papnak szántak. Én Nagyenyedre mentem, mert jó hangom volt.
Amikor megmondtam az édesapámnak, hogy festő akarok lenni kaptam két pofont. Édesapám szerint én csak egy pofont kaptam, hisz a másikkal csak megtámasztott, hogy ne essek le és verjem be a fejem a betonba. Ugyanazon a helyen adtam oda édesapámnak a felvételilapot. Senki sem tudott a családomból úgy festeni, mint én.
– Ki volt az első múzsája?
– Az első múzsám a feleségem volt. Ezért is vettem el 1958. december 23-án.
– Melyik volt az első híres festménye?
– Az első híres festményem amit festettem, az egy Hatvan negyed-béli festményem volt, amely középpontjában egy fedetlen WC állt, melyben az ember dolgát végezvén láthatta azt is, mi történik a szomszédban. Sokszor a WC-n ücsörögve nagyokat beszélgettünk a szomszédokkal. Az elvtársak a festményemet látván, fegyelmit akartak rám róni, mondván, hogy hazánkat nem egy WC jelképezi. Szerencsére a fegyelmi nem jött össze, de a kép azóta is a kedvencem.
– Meleg vagy hideg színeket használ?
– Általában meleg, vidám színeket használok. Csak akkor használok sötét színeket, ha nagyon szomorú vagyok.
– Melyik a kedvenc színe?
– A kedvenc színeim a sárga, a vörös, azok a színek, amelyek a világosságra, a boldogságra utalnak.
– Mit szeret festeni?
– Én egy tájképfestő vagyok. Gyönyörű tájképeket szoktam festeni, de festettem már aktokat is . Oszkár bácsi  megmutatta nekem emberekkel teli utcákat ábrázoló festményeit festményeit.  Képeit látván ihletet kaptam arra, hogy én is utcákat fessek. Manapság már embereket is festek az utcákra.
– Melyik évszakot szereti festeni?
– Mind a négy évszakot szívesen lefestem. Rengeteg téli kép készült a meleg, fűtött műterem falai között.
– Ön szerint milyen színvilág illik hozzánk?
– Azt, hogy kihez milyen színvilág illik, azt a belső természet jellemzi. Én titeket optimistáknak látlak. Ez az öltözéketekből és a viselkedésetekből is látszik.
– Melyik híres festőket érzi magához közel?
– Nagybányán barátságba kerültem Nagy Oszkárral. Hozzám inkább Monet, Matisse és Van Gogh állnak közelebb.
– A kritikákból vagy a biztatásokból tanult többet?
A kritikákból is és a biztatásokból is rengeteget tanultam. A bosszúságomban készült munkáimat sosem mutattam meg senkinek, de mikor véletlenül egyszer egy ilyen kép barátaim kezébe akadt, sikeresnek tartották, és arra buzdítottak, hogy „többször legyek mérges”.
– Melyik a kedvenc állata?
– Kedvenc állatom a kutya (de csak pórázon). Soha nem szerettem a házban tartani a kutyát, hiszen az állatnak kint a helye, de szerencsére a fiam vett magának egy kutyust, aki pár hónap múlva hatalmasra nőtt és velünk lakott a tömbházban. Történt egyik este, hogy vártam hozzánk a lányomat, és valaki kopogott. Mivel a lépcsőházban sötét volt, nem láttam semmit, azt hittem, hogy a lányom az, és kinyitottam az ajtót. Ekkor hatalmas lökést kaptam, amelyik nekilökött a szekrénynek, elestem az ajtó és a fal között, a lábam kitámasztva az ajtót. Így az illetőknek nem sikerült bejönni a lakásba. Ekkor megjelent a fiam hatalmasra nőtt kutyája, aki szó szerint megmentette az életem.
– Mit szól a mostani modern világhoz?
– Szerintem, napjainkban nem minden festmény van szívből festve, csupán csak a modernség kedvéért. Persze vannak kivételek is.
– Mire büszke eddigi életéből?
– Büszke vagyok eddigi pályafutásomra úgy a magánéletemben, mint művészi pályámon. Büszke vagyok a családomra, és szakmai területen azzal büszkélkedhetem, hogy a nagybányai művésziskola alapítótagjainak egyike vagyok. Büszke vagyok tanítványaimra, alkotásaimra, a művészeti táborokban való tevékenységeimre, és nem utolsó sorban 2012-ben kapott Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjére.
-Nagyon szépen köszönjük, kívánunk további sikereket, munkaerőt és ihletet.

Nagybányai iskolák

2. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– helynevek: 7/8 pont
– képrészletek-tornyok: 3/3 pont
– bánya-fotók: 3/3 pont
– szónoklat: 5,5/6 pont
ÖSSZESEN: 18,5/20 pont

Nagybányai helynevek, helynévmagyarázó mondák

Utcanevek: Bay-Kert Utca (Grivitei), Portörő Utca, Thököly Imre Utca (Minerilor), Fűrész Utca (Fierastraului), Petőfi Sándor Utca (Petofi Sandor), Veresvizi Utca (Valea Rosie), Gesztenye Utca (Castanilor), Tárna Utca (Gh.Pop De Basesti), Shweiczer Utca (Tudor Vladimirescu), Réti István Utca (Hollósi Simon), Ferenczy Károly Utca, Iványi Grünvald Utca (Stefan Luchian), Leding Utca (Balcescu), Misztótfalusi Kis Miklós Utca (Victoriei), Zápolya Utca (Industriei), Híd Utca (Podul Viilor), Nagy Pénzverő Utca (Monetariei), Mikszáth Utca (Tiblesului), Felsőbányai Utca (Vasile Lucaciu), Fazekas Utca (Olarilor), Vár Utca (1mai), Postarét Utca (Horea), Bercsényi Utca (Closca), Magyar Út Utca (Crisan), Kígyó Utca (Andrei Muresan), Szatmári Utca (Gheorghe Sinchai), Fésüs Menyhért Utca (Titulescu), Gellért Utca (22 Decembrie), Károly Róbert Utca (Avram Iancu), Erdély Út Utca (Alecsanrdi), Agyagos Út Utca (Eminescu), Szász  József Utca (Trenului)
Terek: Széna Tér (Piata Izvoarelor), Mátyás Tér (Piata 1 Iunie), Rákóczi Tér (Piata Libertatii)
Domborzati formák, vizek, mezők: Libamező, Klastrom Rét, Cinterem, Tolvaj Dénes, Jókai Domb, Kereszthegy, Zazar
(Adatközlők: Szőcs Mária 80 éves nagybányai lakos, Baczur Attila Sándor 70 éves nagybányai lakos, Tóth Pál Júliána 80 éves nagybányai lakos)

Attila bácsival beszélgetve megtudtuk a Klastromrét legendáját is, mely arról beszél, hogy valamikor ezen a réten egy várkastély volt. Ebben a kastélyban mulatozó, dorbézoló papok laktak, akik nemigen törődtek a nép sorsával. A rét felső végében lakott egy szegény ember, akinek semmi egyebe nem volt csak egy tehene. Ebből tengette életét, eladott teje árából vette meg mindennapi kenyerét. Egy napon a kastélyban élő gonosz papok elvették tőle tehenét és letiltották a rétről is a szegény embert. Ő végső elkeseredésében elátkozta a rétet, hogy rothadjon meg rajta a fű, a lekaszált fű sem maradjon meg szénának, az is rothadjon el. Amelyik tehén meg erről a rétről legelne, az maradjon tej nélkül. Az átok fogott, a klastrom elsüllyedt a föld alá a papokkal együtt. Ha ezen a réten kaszálnak, még most is esik az eső, mert még mindig tart az átok.

Marika néni megismertette velünk a Tolvaj Dénes szikla mondáját. Elmesélte, hogy régen a várost mészárosok, borbélyok és tímárok vezették. Élt egy fazekas a városban, annak volt egy Dénes nevű fia, aki az állandó verekedéséről volt híres.  Volt a szőlőjükben egy barlang, ide bújt el mindig lovával egy-egy verekedés utáni üldözés elől. Ez a Dénes lopott is néha, de zsákmányát mindig a szegény emberek között osztogatta szét. Egy kártyapartin egy borbéllyal mindent elnyert a borbélytól, még a lánya kezét is. A baj csak az volt, hogy ennek a lánynak a borbély segédje udvarolt. Mikor Dénes borotválkozni ment, a segéd elvágta a nyakát a borotvával. Dénes felpattant és mérgében agyonverte a segédet a székkel. Lovával elvágtatott a szőlőben lévő barlanghoz, de már nem ment be, hanem a barlang előtt lévő kútba ugrott. Azóta azt a sziklát Tolvaj Dénes sziklájának nevezik, amiben ma is látszik lova patkójának nyoma. A kút maradványai is láthatók, de már betömte a föld.

Helynévtérkép

Bem buzdító beszéde a nagybányai honvédekhez

Nagybányai lepetyelõk - március 15„TALPRA MAGYAR, HÍJ A HAZA!
Itt az idő most, vagy soha!” Magyar testvéreim, ébredjetek ! Lépnünk s tennünk kell a szabadságunkért, szép MAGYAR HAZÁNKÉRT! A becsületünkért! A gyermekeinkért! A jövőnkért!
Mert rabok voltunk mostanáig! Mert fényesebb a láncnál a kard s jobban ékesíti a kart, s mégis láncot hordunk! De kitörünk, s ősapáink büszkeségére megnyerjük a háborút, mert nem vagyunk gyávák!
Harcoljatok, hogy gyermekeitek s unokáitok már szabadságban éljenek, s ne kelljen bujdosniuk, hogy édes anyanyelvükön imádkozzanak! Ne kelljen félniük, rettegniük! Teremtsünk otthont nekik! Menjetek egy jobb hazáért, egy jobb világért! Induljatok a gyerekekért, a békéért! Ha kell, életeteket adjátok a hazáért s a maroknyi magyarért, mert a magyar ember nem gyáva! Mutassátok meg, hogy magyar vér folyik az ereitekben!
Katonáim, bátran előre!

Veresvizi bánya

3. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– élõkép/vers: 8/9 pont
– a legrégibb harang: 5/6 pont
– Kereszthegy: 6/5 pont
ÖSSZESEN: 19/20 pont

Júliámnak

Én annyira szeretlek,
Mint a megsült kenyeret.
Mit te sütsz meg énnekem,
Egy szombati reggelen.

Olyan vagy te énnekem,
Mint rózsa a kertemben.
Tündökölsz a szívemben,
Lángra lobbansz szememben.

Annyira szeretlek téged,
Mint méhecske a mézet.
Azért jöttünk Koltóra,
Hogy csókot adjak az orrodra.

Szerelem lángja lobban,
A fejünk összekoppan.
A fa árnyékában vagyok,
És csakis rád gondolok.

Mint a nap az égen,
Szeretlek, mint régen.
De most is szeretlek,
Ezért írok én néked.

Szívemből szólnak e sorok,
És csakis rád gondolok.
A szerelem rabja vagyok,
Ha kell, érted meghalok.

Élõkép

Bányavidék legrégibb harangjának felkutatása

Sok keresgélés, kutatás után reméljük, hogy sikerült megtalálni a Bányavidék legrégibb harangját. Több pappal való beszélgetés után az volt a közös következtetés, hogy a vidék legrégibb harangja talán a Kispiacon lévő Szent Miklós templomban található.
Az ott szolgáló Stefán atya elmesélte nekünk, hogy ez a templom  Nagybánya legrégebbi temploma. A XV. században épült, később, 1547 körül átveszik a reformátusok, de 1711-ben visszakapják a városban letelepedett jezsuiták. A templommal együtt övék volt a Minorita Rendház és kórház is (Ispotály).
1948-ban deportálták a városban élő összes minorita atyát és rendházvezetőt, így a templom filiájává válik a Szentháromság templomnak.
1952-ben két minorita atya visszatér Nagybányára. A templom továbbra is a Szentháromság filiájaként működik.
2009-ben a püspök hivatalosan is visszahívja a minoritákat, azóta a Szent Miklós templom újra a Minorita rendhez tartozik.
Stefán atya azt is elmesélte, hogy az ott látható oltárkép alkotója Megyeri Mayer budapesti festőművész, de a pontos évszámot sajnos nem ismeri.
A templom tornyában két harang található, melyet az atya szívesen meg is mutatott volna, de elég nehézkes feljutni oda. Intendánsunknak egy odaállított falétrára felmászva sikerült lefényképezni mindkét harangot.
A nagyobbik harangot Hönic Frigyes családja ajándékozta a templomnak 1921-ben.
A kisebbik harang viszont jóval régebbi, 1773-ból való. A harang körülbelül 15 kg-os, nemrég lett megtisztítva. Az atya véleménye szerint a harang kicsiny méretének és súlyának köszönhetően „élte túl” a háborúkat, hiszen könnyen el lehetett rejteni. Így ebből a harangból nem lett ágyú öntve, mint sok kortársából.

Kereszt a Kereszthegyen

4. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– mûvész-sírok/versillusztráció: 7/7 pont
– Padlás: 7/7 pont
– Borpatak: 6/6 pont
ÖSSZESEN: 20/20 pont

Maticska Jenõ sírjánál

A padláson talált régiségek, tárgyak

Az első padláson, ami MONÓN volt, elég sok mindent találtunk, dolgokat, amiket le is cipeltünk a csűrbe, ahol megpróbáltuk összerakni amit csak lehetett… Itt Zoli bácsi és Gyöngyike néni (Noémi nagyszülei) fogadtak minket. Íme a tárgyak fotói és az elnevezésük:
Mézpergető – arra használták, hogy kiszedjék a mézet a lépből.
Esztováta – ezen a gépezeten szőtték a szőnyegeket, és mindenféle házi kelengyét.
Vizeskorsó, borosüveg és káposztásfazék – az elsőben a vizet hordták a forrásról, a másodikban bort, vagy pálinkát tároltak, míg a harmadikban finom töltöttkáposztát főztek
Orsótartó (Kati) – ebben tartották a orsókat amelyre a fonalat tekerték
Fatekenő – a legtöbb háznál két tekenő volt, az egyikben kenyeret dagasztottak, a másikban mostak
Passzírozó – ezen keresztül passzírozták a paradicsomlét
Héhely (Gereben) – ránézésre egy sündisznó, de valójában a len tilózásához használták
Szenesvasaló – úgy használták, hogy parazsat tettek bele és ezzel vasalták a ruhákat
Csüllő (csörlő) – arra használták, hogy a fonalat tekerjék vele fel a csévére
Vetülő és Csévér – a csévére tekert fonalat betették a vetülőbe és így vezették a szövőszéken a szálak között a fonalakat
Szatyor forma – ezen a formán készítették a szatyrokat
Bordák – a szövőszék része
Feszítő – a szövőszék része
Nagy fűrész – favágáshoz használt eszköz
Motola – kis és nagy motolák, amire a fonalat tekerték
Mángorló – mosásnál használt eszköz
Kistekerő – a motoláról leszedett fonalat erre tették és azután gombolyagba tekerték
Vasutas lámpa – a vasutasok segédeszköze volt,ezzel világítottak
A képeken megtalálható minden tárgy amit találtunk és jó néhány szőttes, ami ezen a szövőszéken (esztovátán) készült. Van itt pokróc, lepedő, abrosz, kendő és falvédő.

A második padláson ami ARDÓN volt, sok mindent találtunk. Itt Gyuszi bácsi (Helga nagybácsija) fogadott minket. Íme a tárgyak fotói és az elnevezésük:
Bocskor – régi lábbeli
Borcsizma – kézzel készített férficsizma
Csüllő – fonal tekerésére használt eszköz
Agyagkorsó és kancsó – vizet hordtak benne(esetleg más finom nedűket is)
Nagy tekerő – fonalat tekertek vele fel
Gabonalapát – a gabonaféléket lapátolták vele
Guzsaly – tekerésre használt eszköz
Gabonatároló – ebben tárolták a gabonát
Kézi daráló – gabonafélék darálására használt eszköz
Fakuffer – leggyakrabban a fiúk használták amikor bevonultak katonának, ebben vitték a dolgaikat
Kézimorzsoló – a kukorica lefejtésére használatos eszköz
Kenyérlapát – kemencéhez használt eszköz
Csempekályha – darabokra szedett kályha
Esztováta – darabokra szedett szövőgép
Bányászsisak – a bányában dolgozók ezzel védték a fejüket
Méhkas – ebben gyűjtötték a méhek a mézet
Kolomp – az állatok nyakán lógott
Kályha ajtó – fémből öntött kályha ajtó
Háziszappan – mosásra használták(régi zsiradékokból és lúgból készült)
Szaggatókosár – ebben kelesztették a kenyeret


A borpataki Pokol-kastély elõtt


Látogatóban Kõszeghy István keramikusmûvész mûhelyében

5. PRÓBA (elért pontszám/maximálisan elérhetõ pontszám):
– Misztótfalu: 7/7 pont
– Felsõbánya: 5/5 pont
– Petõfi-tanya: 8/8 pont
– Javítás: 1 pont
ÖSSZESEN: 21/20 pont + javítás

A Misztótfalusi Emlékházban


Kontyosház-keresõben Felsõbányán


Petõfi-tanya

Üzenet a Vetélkedõ Emlékkönyvébe

Köszönöm azt az élményt, hogy a barátaimmal lehettem a verseny keretén belül is! Nagyon ötletes volt a verseny, és nagyon jól éreztem magam…:)
***
Számomra sok emléket, élményt nyújtott, ezért soha nem fogom elfelejteni. Jövőre is jelentkezni fogok…:D
***
Jó volt a barátaimmal az időt hasznosan tölteni. És ahogy a nevünk is mondja, nem volt valami könnyű az intendánsunknak velünk a dolga…:P
***

Ez a verseny számomra sok élményt nyújtott, bár kicsit hosszú volt. De minden percet e versenyből a barátaimmal töltöttem és jól szórakoztunk. Remélem jövőre is megrendezik…:]
***
Nagybányai lepetyelők, 2013.06.01., Petőfi tanya

Comments are closed.